Mit csináljak anyuval ha mindig ordít a súlyom miatt, pedig már elkoltöztem otthonról?

Annak, aki azt írta, hogy a kérdező túl hamar fogyott le 40 kilót, elárulnám, hogy heti 1 kg fogyás a normális.

A kérdező azt írja, hogy másfél év alatt fogyott le és egy év 52 hétből áll.

Gondolkozz, mielőtt írsz!

Amúgy minden elismerésem, nekem 30 kg-ot kellene fogynom, de képtelen vagyok rá, leadok 10-et vagy 15-öt és nem bírom tovább.

És detto így nevelkedtem fel, anyám csokival ébresztett reggel, mert sosem akartam kikelni az ágyból. Mindig a csokoládé volt a motiváció mindenre, amit amúgy nem akartam megcsinálni. A mai napig csokoládéval vigasztalom magam és hiába tudom, hogy nagyon rossz döntés, mégis felnőttként is ezt csinálom.

Én gratulálok neked ismeretlenül is!

Anyádnak meg írd meg sms-ben, hogy többet elő ne hozza neked az evés témát, ha még látni akar az életben.

Anyud a mamádtól azt a példát látta, hogy kövér a normális, a kövér a természetes, az a táplálkozás amit ő folytat, azzal nincs semmi gond. Lehet, hogy irigy is, hogy te lefogytál, ő viszont a megszokások rabja.

Lehet, hogy úgy tudnád megbékéltetni, hogy elmagyarázod neki, hogy kövéren milyen betegségek alakulhatnak ki, és az egészséged miatt kellett lefogynod, majd rábeszélni őt is az orvosnál egy teljes kivizsgálásra.

"úrnő lettél, hogy egészséges kaján élsz" beszólás arra enged következtetni, hogy irigykedik

1. Örülj, hogy sikerült normál méretre fogyni, és jobban erzed magad.

2. Nem értem, miért vársz dicséretet anyádtól, ha neki nem ez a normális testsúly? Ugyanis szerinte ez nem pozitiv dolog.

3. Ha felnött vagy, akkor ne anyád vélemenyével foglalkozz, ne vedd figyelembe.

4. Ne vedd fel a telefont, ne engedd be hozzád, és akkor nem kapsz töle kritikát.

5. "Nektek nem esne rosszul ha 40 kg ot fogynatok es a másiknak egy jó szava se lenne hozzátok?"

NEM, nekem nem esne rosszul, mert nem MÁSNAK, hanem MAGAMNAK fogynék. Mellékesen a legtöbb embernek a -40 kg rengeteg lenne...

Ne engedd be édesanyádat két naponta.

Egyébként valamelyik válaszadónak nagyon igaza van: édesanyád eddig abban a tudatban élt, hogy lefogyni és egészségesen étkezni, élni ennyi pénzből nem lehet, ebből kiindulva pedig az ő kövérsége normális, aki pedig vékony, normál alkatú az ugye gazdag/sznob - te pedig bebizonyítottad az ellenkezőjét. Összedőlt a kis világa, énképe, és kénytelen szembenézni vele, hogy bizony itt ő az akaratgyenge, kövér, aki nem tesz magáért semmit. Ez nyilván óriási frusztrációt vált ki belőle, és a saját teste, hája iránti utálatot rajtad vezeti le.

Ne foglalkozz vele...

Hatalmas gratuláció neked a fogyáshoz és az életmódváltáshoz, és csak így tovább. Minden jót kívánok!

Nekem is rosszul esne, de a te esetedben meg kell tanulni nem foglalkozni vele. A te életed, te döntésed. Leírtad, hogy egészségesen szeretnél élni, mert nem akarsz beteg lenni, s itt ez a lényeg.

Nálam egyébként hasonló a szituáció. Itt is mentek az édességek, chipsek dögivel. Rám jöttek is fel kilók, de szerencsére egy bizonyos ponton megálltak. A 168 cm magasságomhoz mérve sohase léptem túl a 80 kg-ot, pedig én aztán két pofával zabáltam. Emlékszem középiskola első osztálya utána kaptam rá nagyon a chips evésre, következő évben a "bikanyak" gúnynevet kaptam többektől. Aztán mikor befejeztem a sulit, nem volt pénzem, nem is tudtunk venni ilyen dolgokat, csak hagyományos kaját. Emellett sokat bicajoztam, sétáltam, s észre se vettem magamon, hogy legalább 10 kilót fogytam, aminek lett is nyoma a hasamon (azt hittem rá, hogy bőr betegség).

Most próbálok valamit alakítani, de ebben nincs támogatásom, mivel itthon élek. Anyám inkább csak gúnyolódik rajtam. A fenti testmagasságomhoz mérve sikerült négy kilót fogynom, most vagyok 72,2. Nálam az a baj, hogy nincs izomzat, ellenben van zsír. A legtöbb a hasamra megy ráadásul, ami így viszont látványos. És azért 27 évesen ezt nem szeretném.

Mindezek mellett epilepsziát diagnosztizáltak, amire gyógyszert kell szednem, melynek egyik hatása a hízás, amit nem szeretnék. Nagyon sokat olvastam a betegségről, s mivel szeretném elkerülni a rohamokat, ezért egyik "gyógymódot" az életmód váltásban látom. Anyám nem támogat, így én úgy döntöttem, hogy elbeszélgetek az orvosommal, s elviszem magammal, hátha akkor észhez tér.

Egyébiránt a fogyásodhoz gratulálok, s kitartást a továbbiakhoz.

27/F