Mit csináljak anyuval ha mindig ordít a súlyom miatt, pedig már elkoltöztem otthonról?

23 éves vagyok. Gyerekkotom óta kövét voltam, azt tanultam a családomtól hogyha szomorú vagy egyél. Mamám cukorbeteg de nagyon durván, anya elhízott kb 90 kg. Én pedig 19 éves koromra 96 kg (!!!) lettem. Utáltam kövér lenni. Kb az otthoni kaja abból állt, hogy disznó pörkölt nokedli kenyér, másnap kolbász kenyérrel, harmadik nap krumplis tészta. Olyan hogy gyümölcsöt ettünk volna .. Hát nem nagyon emlékszem. Mindig süteményeket hozott haza cukros üdítőket. Amikor mondtam neki, hogy miért nem eszünk egészségesebb kajákat, hiszen gyűlöltem magam kövéren, csak annyi volt a válasza hogy arra nincs pénz. Elköltöztem otthonról másfél éve és eldöntöttem lefogypk és egészséges leszek. Elmentem orvoshoz aki segített, kiderült inzulinrezisztenciám van, ha nem akarok cukros lenni akkor életmódváltás. Másfél év alatt lefogytam 40 kg ot, a 160 cm hez 56 kg vagyok és két naponta járok edzeni. Konkrétan a megmaradt bőrt a hasamról októberbe műtik le. Gobdolhatjátok nem volt könnyű menet ennyit lefogyni, de anya egyszer sem dícsér meg :( az inzulinra még mindig gyógyszert kell szednem, bár csak a hatod részét mint az elején de még mindig nem ehetek sütit stb ami nagyon cukros lenne. Olyanokat mond, hogy menj orvoshoz mert beteges amit csinálsz, csúnya vékony vagy, anorexiás vagy, úrinő lettél hogy egészséges kaján élsz azt hiszed, de ami a legrosszabb hogy 2 naponta jön hozzám és veszekszik hogy egyek ( pedig napi 5 ször eszek) sütiket és péksütit hoz nekem mindig!!!

Nektek nem esne rosszul ha 40 kg ot fogynatok es a másiknak egy jó szava se lenne hozzátok?