Apum csaja terhes! Mit tegyek?

Tőled terhes? :)

Majd ez az apád dolga nem a tied!

Nincs mit csinálni bele kell nyugodnod a helyzetbe és ahhoz hogy élhetőbb legyen a környezetetek próbálj megbarátkozni valahogyan ha nem megy akkor nem megy.

Nem értiek a kérdést? Megértem, hogy nem értitek, de ezért ne ítéljétek el a kérdezőt.

Nekem is lesz egy kistestvérem. Igaz, anyukám terhes, és nem apum barátnője, de nem apumtól, hanem egy másik férfitól.

Pár hónapja közölték velem a nagy hírt, akkor én is pont ilyen tanácstalan voltam. 2-3 napon keresztül a sírás kerülgetett, én is csak ezt a kérdést tudtam feltenni a barátaimnak, hogy ,,most mit csináljak?".

Tulajdonképpen én is csak azt tudom mondani, hogy semmit. Próbáld meg elfogadni, beszélj a dologról egy barátnővel/baráttal. Az idő enyhíteni fog az érzéseiden. Nem fogsz rajongani a kistesó gondolatáért, de meg fogod szokni, nem leszel ennyire mérges (vagy nem is mérges... én sem tudom leírni, hogy mit is éreztem pontosan).

Nálunk én vagyok az "új nô", a páromnak két felnôtt lánya van, nekünk pedig szintén kettô kicsi. (Fiú 6, lány 2 éves.)

A nagylányok közül a kisebbik simán elfogadta a tesókat, pedig ô nagyon apás. (Az apja is imádja, ô ma is a "pici lánya".) A nagyobbik lány viszont már az elsô féltestvérnek sem örült, a kisebbiket pedig konkrétan személyes sértésnek vette, nem vesz róla tudomást, mintha a világon se lenne...

Ôszinte leszek: csak magával tolt ki a hozzáállásával. Nálam elvágta magát ezzel, és az apját is megbántotta. Én nem békítek (mint ahogy a múltban tettem sokszor), így évekig sokszor nem is találkoznak. (Mint írtam, mindkét lány felnôtt.) Nem gondolom, hogy egy szülônek nincs joga új életet kezdeni, ha úgy hozza a sors, csak azért, mert már van gyereke... Mindenkinek a saját döntése, hogy utálkozni akar, vagy inkább ad egy esélyt a másiknak, és akár még jó is kisülhet belôle.) Egy család helyett kettôt szerethet.) A testvér pedig a legjobb dolog a világon. Írom úgy, hogy két bátyám van, de apám egy se volt...

A kisebbik lány gyakran jön hozzánk. Szereti a tesóit, azok is szeretik ôt, nekem pedig olyan ô, mintha kicsit a lányom, kicsit a tesóm lenne... és nem azért, mert elfogadta a testvéreit.

A naggyal nem foglalkozunk. Az ember egy ideig próbálkozik, aztán feladja. Az apjának biztos hiányzik, de már ô is belefáradt. Csak önmagával törôdik, mindig csak ô számít. Hát most éljen vele együtt...

Kérdezô, a döntés a tiéd. Tiltakozhatsz, de az semmin nem változtat. Olyan valaki érkezik, aki ugyanazokkal a jogokkal fog bírni, mint te. Születhettél volna te is mostohatesónak. Akkor is utálnád magad...?

Remélem+ elôbb-utóbb megnyugszol majd. Hidd el, ha adsz a dolognak egy esélyt, csak nyerhetsz vele. Egy kis embert, aki ha hagyod, szeretni fog, és felnéz majd rád. :)

Féltestvér is testvér....

Általában ha nagy a korkülönbség ott az idősebbik testvér féltékeny is lesz a picire,mert ő több figyelmet fog kapni.

A férjem és a "féltestvére" elválaszthatatlanok, kitartanak egymás mellett, mint két jó barát. A féltestvér szót pedig direkt írtam macskakörömbe, mert olyan nem is létezik, csak testvér!

Lehet, hogy te is így leszel a születendő testvéreddel, ezt előre nem tudhatod. Lehet, hogy egy nap ő lesz a legfőbb bizalmasod.

A "nem igazán vagyunk jóba" írásod pedig egyértelműen azt jelzi, hogy ez nem a te, vagy nem csak a te véleményed, hanem a családé is. Azt javaslom ne hagyd, hogy mások véleménye befolyásoljon. Ha szereted apukádat és megszereted a kistesót, akkor ápolhatsz velük jó kapcsolatot akkor is, ha a családod más tagjai más véleményen vannak és akkor is, ha apukád párját nem csíped. Légy önmagad!