Családommal eddig panelben laktunk, most fogunk kertes házba költözni. Mennyire lesz nehéz megszokni? Kicsit félünk az újtól, szeretjük a kényelmet.

20 év alatt egyetlen egy vihar nem vitte le a tetőt :D

bár, Budapesten lakunk, szóval, ez nem mérvadó... :D

Én kertes házban nőttem fel, így nekem nem szokatlan, hogy a ház körül, a kertben gyakran van teendő. 2 évig laktam panelban, de akkor megutáltam kicsit az embereket. Biztos van ellenpélda is, de a saját tapasztalatomat írom. Mindenki szemetel a lépcsőházban, de takarítani senki nem akar. A parkolóban megy a harc a helyekért. Az éjjel vagy kora hajnalban haza és eljárók csapkodják az ajtót, kiabálnak a telefonba vagy csattog a cipőjük a lépcsőn. A feletted lakónak folyton ugat a kutyája vagy labdázik a gyereke. A melletted lakó fél évente felújít. Ha te merészelsz valamit csinálni, ami őket zavarja, akkor ordítanak és fenyegetőznek....

Ez volt a 2 év termése:/ Soha többé panel. A kertes ház nyugalma megéri azt a munkát, amit rá kell fordítani. A kicsi gyerekemet meg nem kínoznám ezzel, hadd szaladgáljon a kertben egész nyáron. Szóval ez is ad kényelmet bőven, pl. nekem nagyon kényelmes, hogy a gyerek nem unja halálra magát a 4 fal között. Mi meg kiülhetünk enni a kertbe, sütögethetünk, medencézhetünk, nem zavar senki és mi sem zavarunk senkit.

Utolsó vagyok, ilyesmi:

[link]

Én egy 3 emeletes belvárosi tégla társasházban földszinten lakom.

Nagy mázlista vagyok mert nem körfolyosós csak 3 oldalról van a ház a negyedik oldalon egy 2 méteres tűzfal mögötte egy másik udvar tehát a mi udvarunk napfényes, világos, parkosított.

Kevés ilyen van. Rengeteg virágunk van mindenki elámul, hogy milyen szép és milyen ritka az ilyen udvar a városban.

De megmondom neked őszintén: annyira vágyom egy kertesbe!

Nem tudom, ki, hogy van vele én imádok kertészkedni nézni a zöldséget, gyümölcsöt, virágot, amit én vetettem és gondoztam...nekem az udvaron is van cserépben paprika, paradicsom, uborka, eper...szerencsére jó a közösség más is kedvet kapott hozzá...:)

Panelban is voltam sokszor néhány napot vendégségben hát sose laknék ott rettenetes volt.

Én a helyedben örülnék egy kertesnek.

Azt hiszem mindegyiknek megvan az előnye és hátránya.

A városiban valóban nem kell havat lapátolni viszont az emeletről már épp elég mocskot sepertek az ajtóm elé persze az nem ugyan az, mint a hólapátolás de rettentő bosszantó.

Manapság már nem is nagyon van hó télen, ami van azt is felszórják valami darálékkal.

A ledurrant városi házakat is csináltatni kell és nem kis pénz ez háztartásonként. Mi is most újítjuk a tetőt és rengetegbe van.

Emelt közös költség plusz egyszeri nagyobb összeg befizetése...

és hol van még a többi dolog?

A fűnyírással kapcsolatban: csak egyszer túrd fel a kertet, távolítsd el a régi füvet és lehet olyan fűmagot kapni, ami nem nő 2 centinél nagyobbra mert ilyen fajta. Azt még vágni sem kell csak néha kigereblyézed a száraz elhalt szálakat.

A biztonság meg...most, mit mondjak? Nálunk két hete fényes nappal törtek be egy első emeleti lakásba, aminek a bejárata a folyosón van egy kicsit takarva. És a kapun csak kóddal lehet bejönni de, mindig akad valaki, aki ész nélkül nyitogatja mindenkinek a kaput de sokszor a szervizkódot is adják-veszik jó pénzért.

A kertesben is fel lehet szerelni egy mutatós rácsot de ha az nem tetszik vannak már biztonsági spaletták, redőnyök, mozgásérzékelő lámpák, rendőrségre, biztonsági cégekhez bekötött riasztók.

A tetőt sem viszi le a szél minden évben vidéki rokonaim kb. 25 éve nem nyúltak a tetőhöz és semmi baja.

Az viszont igaz, hogy a kertesnél a javítások egy kicsit többet elvisznek.

Kazán sem kell feltétlenül mert simán fel lehet tenni egy konvektort ha már bent van a gáz.

Unokatesóimnál is szimpla konvektor van a 100 nm2-es házban. Olcsó, jó...egy kazán sokba kerül és a javíttatása horror összeg.

A zajok is nehezebben jutnak el egy 15 méterre lévő szomszédtól, mint egy panelos szomszédnál.

Viszont a kertes övezetben kevesebb az üzlet a szórakozási lehetőség tehát egy jó bevásárláshoz fel kell pattanni valamelyik buszra mert nincs minden sarkon üzlet, mint a városban.

Nagyobb az élettér, a friss levegő...szóval én örülnék neki.

Még csak egy jól megcsinált kertes ház, terasz, kis kert tud igazán kényelmes lenni...egy kis mozgás meg nem árt.

Ha annyira gond a lapátolás, fűnyírás akkor szerintem egy környékbeli kamasz pár forintért szívesen megcsinálja.

Én városban laktam, panelben, aztán anya újraházasodott, és 12 éves koromban családi házba költöztünk egy közeli faluba. Gyűlöltem minden egyes napját. Folyton csinálni kellett valamit a kertben, ami nem lett volna nagy gond, ha a szüleim nem délben csinálják a munkák nagy részét. Imádtam 30+ fokban pétisózni a kukoricát, az összes többi munkával együtt, ráadásul mindig kitaláltak valamit, egyszerűen sosem ért véget! Nem lehetett arra számítani, hogy ezt gyorsan megcsináljuk, aztán végre mehetek tanulni vagy egyszerűen kikapcsolódni! Mindig helyben jött valami új projekt, és már hánytam tőle.

De kötelező volt, mert nem akartam mindig elveretni magam. Nekem csak rossz emlékeim vannak, bár persze elfogult vagyok, eleve nem is akartam elköltözni a városból abba a lepurcant kis faluba, ahol még egy ruhabolt sem tudott életben maradni.

Azóta szerencsére Budapestre költöztem, és csak két havonta megyek haza két napra. Ennyi bőven elég abból a közegből.