Jogosan haragudott meg a párom, hogy az ő gyermekei nem lettek meghívva a családi nyaralásra?

"Te 70%-os ha ennyire nagyvonalú vagy utalj nekik pénzt és még fizesd be az exfeleséget is.

Komolyan mondom itt mindenki olyan bőkezű de ha benne lenne egy ilyen szituban ki lenne akadva nagyon,hogy apuka ezt hogy képzeli."

Nem világ körüli útra kell befizetni, hanem ingyen szálast kapnak, akkor mire kell költeni 3 vonat diákjegyre meg etetni kell őket. Amikor apánál vannak is esznek valamit.

Hát ha nem veletek élnek a párod gyerekei, és a szüleid esetleg nem is találkoztak még jóformán a gyerekekkel, akkor mi a jó fenének vinnék el nyaralni? Teljesen érthető, hogy kimaradnak.

Pláne, ha adott az ingyen szállás, aminek azért nem végtelen a kapacitása, a falak sincsenek gumiból gondolom.

Egy nyaralás pedig nem olcsó, az nem úgy működik, hogy gyerekek, itt van két szelet zsíros kenyér, osszátok be mára. Strandbelépő, fagyi, jégkrém, elszakadt a papucs, a fürdőruha, megtetszett neki egy kislabda, stb. Ha az egyik kap valamit, a többinek is kell. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekekre figyelni is kell, még két gyerek nem kis feladat - főleg, hogy nem idilli világban élünk, lehet, hogy iszonyú rossz gyerekekről van szó.

Érthető, hogy párodnak nem esik jól, hogy ilyesmit nem adhat meg a gyerekeinek, de ettől még ne legyen már irreális elképzelése az életről. Majd ha lesz munkája, spórolhat, és jövőre elviheti a családot nyaralni.

Hát nem is tudom. Az én nagymamám nem tehette meg, hogy nyaralni vigye a 9 (!) unokáját, ő egyszerű falusi parasztasszony volt (már a szó szebbik értelmében).

De ha egyikőnk kapott tőle valamit, akkor a másik 8 is kapott, dekára, centire, forintra ugyanannyit.

És bár mindegyinkőnkkel egyformán bánt, mégis én voltam a kedvence, és ezt mindenki tudta is. Mégsem zavart senkit a dolog. Ja, és én voltam az egyetlen olyan unokája, aki nem volt vér szerint rokona.

Már régi kérdés, de érdekes, mindenkinek más az egyértelmű válasz.

Azért írok, mert nálunk is volt már hasonló felállás, és én vagyok a szegény kimaradt gyerek:D Oké, annyi különbséggel, hogy 15 év van köztem és a féltesóim között, de engem az ő nagyszüleik az első években még látni sem akartak (apukámat is utálták, mert már volt családja és gyereke ugyebár), nem hogy nyaralni vittek volna... Most már találkozunk nagy ritkán, ahol nyájasan társalognak velem, de soha nem költenének rám egy fillért sem, és én sem érzem úgy, hogy egy családhoz tartoznánk.