Elmenjek vagy ne hétvégén a családi kirándulásra?

testvéred barátja a tesóddal fog foglalkozni és nem veled.

Menj el,próbálj picit vele is megbékélni és próbáld élvezni egy picit az életet!

Én nem mondom azt, hogy mindenképpen menj, ha annyira nem kedveled. De mennyire vannak jóban (most ők járnak?), mióta vannak együtt? Mert ha régóta, akkor szerintem menj el, hiszen még az is lehet, hogy előbb-utóbb eljegyzés is lesz vagy valami és akkor úgysem kerülheted folyton és családtag is lesz. Ha viszont nem egy komoly kapcsolatról beszélünk, akkor nem értem minek megy, mondd meg anyukádnak, hogy szerinted semmi keresnivalója ott, amikor ez elvileg egy családi kirándulás, ő sem viszi a munkatársait, te sem a sulis barátaidat, akiket ők nem is ismernek stb.

De szerintem gondold át, csak nem lesztek annyira összezárva, hogy ne tudd őt elkerülni néha. Ha pl. kocsival mentek, akkor hallgass zenét fülhallgatóval és közben olvass (ha nem szédülsz utazás közben úgy) vagy csak nézz ki az ablakon vagy álmodozz arról, hogy nincs ott. :D De ezt is érdemes előre megbeszélni anyukáddal, hogy te akkor zenét fogsz hallgatni (sokan ilyenkor nem szeretik, ha a gyerek zenét hallgat és nem rájuk figyel, de mondd meg, hogy jó, elmész, de mivel te nem bírod azt az illetőt, akkor inkább ott zenét hallgatsz). Ha pedig gyalog mentek, akkor te sétálj valaki mással és beszélgess vele. Ha pedig nem tudom, szalonnát süttök vagy esztek akkor sem kötelező mellé ülnöd és a te családod, tehát te nyugodtan csinálhatsz ott amit akarsz. Ha ő elmegy mondjuk fát gyűjteni apukáddal, akkor te segítsz anyukádnak az ennivalókkal. Szóval érted, nem kell neked folyton azt csinálnod, amit ő, néha el is vonulhatsz kicsit, ha van fényképezőgéped vagy olyan telefonod, akkor meg simán elmehetsz néha kicsit messzebb, mondd, hogy lefotózol valamit. Anyukád legalább azt fogja látni, hogy érdekel a kirándulás és fotózol (de legyen is pár jó kép, mert lehet később majd meg akarja nézni).

Amúgy megértelek, én is inkább nem mennék, ha olyan is jelen lesz, akinek már a gondolatától is rosszul vagyok. Szerintem ez nem hiszti, vagy legalábbis nem akkora baj. Én is megcsinálom az életben amit kell, de azért véleményem csak lehet... Gondold át, szerintem kibírnád, elvégre nem vele mennél, hanem a családdal, tehát lesz ott még több ember is. Ráadásul ha nem mennél hallgathatnád még hetekig anyukádat, amiért nem mentél, pedig ő azt akarta, hogy mindenki legyen jelen és készült stb. Vagy majd ha mennek haza és mesélik a jó élményeket, akkor rosszul fogod magad érezni, hogy egyes dolgokról lemaradtál. Szerintem inkább próbálj elmenni, max. ha tényleg nagyon nem bírod már, akkor beszólsz az illetőnek vagy rászólsz (azt mondjuk nem írtad, mit nem kedvelsz benne, de ha mondjuk nem tud viselkedni vagy ilyesmi, vagy nagyon idegesítő dolgai vannak, akkor egy idő után nyugodtan rászólhatsz, hogy fejezze már be, mert lassan idegbajt kapsz). Én alapvetően megpróbálnék alkalmazkodni, hogy anyukám kedvét se rontsam el, de úgy gondolom, hogy van egy határ, tehát ha már nagyon zavarna, akkor rászólnék. Ha pedig kisebb vita alakulna ki az sem zavarna, mert akkor legalább látná anyukám, hogy miért is nem akartam menni. De javaslom, hogy próbáld elkerülni a vitát, mert azzal csak mindenki kedvét sikerülne elrontani. De szerintem meg lehet ezt úgy oldani, hogy ne minden róla szóljon és úgy legyetek együtt, hogy ti kicsit mégis külön vagytok, tartjátok a távolságot.

De tényleg leírhatnád, hogy miért nem bírod, mert valóban előfordulhat, hogy még meg is kedveled. Erre mondjuk én is kevés esélyt látok, mert én is úgy szoktam lenni az ilyesmivel, hogy ha valakit nem kedvelek, akkor azt később sem fogom, mindegy, mi történik.

Mondd meg anyukádnak, hogy ez így nem megy, ha közös szobátok van akkor este 6-8 körül takarodjon haza, mit keres ott még éjjel is? Jó, hogy nem ott szexelnek melletted. Neked (is) gondolom másnap iskola (oké, most jön a szünet, de amúgy), azért nem nyafog anyukád, hogy nem alszod ki magad és úgy mész iskolába, csak azért, hogy jaj a kirándulásra nem mész? Hát, érdekesen működhetnek nálatok is a dolgok...

Szerintem mondd meg a szüleidnek, hogy te így nem tudsz aludni és téged zavar (ha lány vagy, akkor pláne hozd fel azt is, hogy téged zavar, hogy már pizsamában lennél, de ott van az a fiú). Ha nem tesznek semmit, akkor néha menj át hozzájuk hajnali 1-2 körül hisztizni, hogy szóljanak már nekik, mert nem tudsz aludni. Elhiheted, hogy jó idegesek lesznek, ha mondjuk ők is mennek reggel dolgozni és így már ők sem tudnak aludni és előbb-utóbb elküldik a fiút. Nem is értem, mit keres ott olyankor. Gondolom akkor eleve ott is alszik, nem éjszaka megy haza. De azt sem értem, hogy ott aludni minek kell, ha közös szobában vagytok. Szerintem a testvéred felfoghatná, hogy közös szobában van veled, tehát akkor nem viszi haza pláne nem éjszakára a párját. Nem tudom, hány éves, de remélhetőleg mivel egy szobában vagytok, így úgyis csak együtt alszanak, mást úgysem csinálnak. Akkor meg teljesen felesleges neki mindig ott lenni azért, hogy úgy aludjon el, hogy fogják egymás kezét vagy valami. Vagy akkor költözzön el és lakjanak együtt, de külön tőletek. Nem csodálom, hogy nem bírod, én mindkettőjükre ki lennék akadva, de nagyon! De nem értem, szüleid megengedik ezt így, ők mit mondanak?

Atyaúristen...

Én tényleg nem fogom fel, a fiú mennyi idős, hogy éjszaka megy haza? Egyáltalán gyalog vagy akkor még vezet éjjel? Vagy olyan közel lakik? Akkor miért nem a testvéred megy át hozzá inkább, ha együtt akarnak aludni néha? Na mindegy, ezeket a kérdéseket gondolom te is feltetted már és biztos te sem érted, hogy mire jó ez. :) Nem is veled van itt a probléma.

Nem tudom, ha mondjuk szüleid nem kelnek fel rá, akkor egyik ilyen este (lehetőleg még most, amikor suli van) ordítsd végig a házat, hogy nem igaz, hogy már megint hajnali 2-kor kell zajt csapni amikor mindjárt kelni kell az iskola miatt és minden este ez van és eleged van már stb. Biztos menni fog, én legalább negyed órás műsort tudnék ebből rendezni (mondjuk nem is nehéz, mert nagyon idegesítő lehet, nem is értem, hogy viselted el eddig).

Én nem tudom, hogy mennyire korai, mert én már 16 évesen együtt voltam a barátommal, így ebben nem foglalnék állást, de szerintem jól el van kényeztetve a testvéred. Vagyis azért szerintem nem halna bele, ha csak nappal találkozna a barátjával, azelőtt is tudott aludni (egyedül), nem? Meg mondjuk én úgy nőttem fel, hogy megtanultam, hogy ha valamit nem lehet, akkor ez van, nem lehet. Például ha nincs külön szobája, akkor eleve azt kellett volna mondani, hogy nem is alhat ott, mert rád is tekintettel kell lenni, te szeretnél pihenni.

Én szülőként a régi elv szerint megmondanám, hogy majd együtt lesznek, ha külön lakás lesz, különben is, éjszaka aludni kell, akkor meg mit számít. De egyébként tényleg, ha alszanak úgysem beszélgetnek, nem kell ennyire "összenőve" lenni. Megérteném ha csak néha aludnának együtt, ha nagyon hiányoznak egymásnak vagy egy-egy rossz nap után, olyankor tényleg megnyugtató tud lenni, ha az ember odabújhat a párjához.

Tudom nem rólam van szó, de szerintem ha valakivel tényleg összeilletek, akkor mindig van miről beszélni és a kis csendek sem kínosak. Persze pár évvel ezelőtt, tiniként én is így voltam sokszor a barátaimmal, fiatal korban tényleg az van inkább, hogy már nincs miről beszélni, ha túl sokat vagytok együtt.

Szerintem te csinálod jobban, mert így legalább jut idő másra is, tanulásra, hobbira stb. Azért az hozzá tartozik a felnőtté váláshoz, hogy vannak az embernek kis elfoglaltságai (akármi pl. rajzolás vagy bármi) és néha azzal is foglalkozik, nem csak a barátjával lóg. Szerintem az már nem normális, amit a testvéred csinál (nem bántásból). A kapcsolat elején még érthető lenne, ha mindig együtt akarnának lenni, de ha tényleg mindig csak a barátjával van és még együtt is alszanak... szerintem ez már túlzás. Na mindegy, csak elképesztő számomra a dolog, én nem tudtam volna soha ilyet csinálni, pedig én sem vagyok jókislány, de sokszor még buliról is előbb eljöttem, hogy szüleimnek ne kelljen hajnalig ébren lenni (volt kulcsom, de nem tudtak úgysem normálisan aludni amíg nem tudták, hogy rendben hazaértem pedig amúgy nem volt jellemző rájuk ez a nagy féltés).

Esetleg mondd meg anyudnak, hogy elmész a kirándulásra, de ha már ott is a fiú képét kell bámulnod, akkor legalább vezesse be, hogy legyen egy házirend, hogy este vacsora előtt hazamegy vagy valami. Szerintem fair lenne, próbálj kiharcolni valamit, mert most ha bejön a szünet a végén még majd te leszel "leugatva", hogy úgyis alhatsz tovább, mert nincs suli, viseld el. Pedig ez sehogy sem normális. Meg tényleg butaság, mert akkor olyan sokáig ébren vannak, addig beszélgetnek? Vagy alszanak, csak újra felkelnek? Akkor már maradna a fenekén a gyerek és aludna ott (de csak ritkán). Az én családom sem egyszerű, de nálatok is kész diliház lehet... Kitartás és remélem jól érzed majd magad a kiránduláson (koncentrálj a tájra, a jó levegőre ilyesmikre)! :)