Szerintetek segítenünk kellett volna? Joggal sértődtek meg?
Barátnőmék költöztek, már előtte megkérték a férjemet, hogy segítsen. Nem volt sok holmijuk, de azért pár bútor nehezebb... Mondtam barátnőmnek, hogy majd szóljon, hogy mikor kell menni. Ezután felhívott, hogy akkor szombat reggel 9. Kérdeztem tőle, hogy nem lehetne-e picivel később, mert a férjem minden hétvégén reggel edzeni megy, ez neki fontos. Oké, akkor megegyeztünk, hogy fél 11-kor ott lesz. Erre előtte való nap, pénteken, felhív, igazából beszélgettünk... Festőket is hívtak kifesteni a lakást, erre egyszer csak mondja, hogy nem kell jönnie a férjemnek, mert akiket a barátja hívott, azok segítenek. De mindezt elég bántón mondta, olyan megsértődve, de mégis nagyképűen. Még valamit arról is hozzátett, hogy a barátja azt mondta, hogy "nehogy a férjem kihagyjon egy edzést". (neki szemmel láthatóan nem fontos a testmozgás).
Így mivel lemondták az egészet, szombatra átjöttek ismerősök, a kislányuknak volt szülinapja. Én délelőtt már nekiálltam főzni, sütni, férjem edzeni ment. Aztán még dél előtt felhívott a barátnőm, hogy nem tudnánk-e mégis segíteni. Nagyon meglepett, mert hiszen lemondták, de aztán valamit haboogott, hogy a festők mégsem segítenek...
Én úgy érzem, mi helyesen cselekedtünk, de tudom, hogy kicsit megsértődtek. A barátja igazából nem érdekel, csak a barátnőm...
Kiemelném két mondatod:
"Mondtam barátnőmnek, hogy majd szóljon, hogy mikor kell menni."
"ha egyszer megkér valakire, akkor legyen már oké, ha én szólok, hogy a férjem mikor ér rá. Nem, hogy ő mondja meg, hogycsakis ekkor és ekkor"
Megtennéd, kérdező, hogy feloldod az ellentétet?
Az én férjem is jár edzeni, testépítő, erősember versenyekre, szóval nem ez az 'eledzegetős' kategória, de nekem is herótom van tőle, hogy az edzés mindig mindenbe közbeszól, nem lehet semmit szervezni miatta.
Abban egyetértek, hogy egy alkalmat igazán kihagyhatott volna.
Ugyanakkor ők lemondták, így a sértődés nem jogos.
31:
Feloldhatom én?
"Mondtam barátnőmnek, hogy majd szóljon, hogy mikor kell menni."
= MELYIK NAP
"ha egyszer megkér valakire, akkor legyen már oké, ha én szólok, hogy a férjem mikor ér rá. Nem, hogy ő mondja meg, hogycsakis ekkor és ekkor"
=Aznap mikor ér rá
Egyébként nagyon neki estetek.
Ha én felhívom X barátomat, hogy ekkor és ekkor ráér-e, akkor elfogadom, ha azt mondja, hogy aznap csak ekkortól, mert előtte programja van ÉS nem ítélkezem, hogy mégis milyen programja és az vajon fontosabb-e, mint az ÉN programom (=költözés).
Ha nem felel meg, akkor megköszönöm és nem kérem. Ha megfelel, akkor pedig igyekszem alkalmazkodni.
A barátnő ugyanúgy hibázott, amikor habzó szájjal felhívta a kérdezőt, hogy "kösz, akkor mégsem". És akkor is, amikor utána kétségbeesve mégiscsak hozzá fordult.
Persze a kérdezőt se hallottuk, hogy vajon milyen hangnemben ajánlotta fel a segítségét. Lehet, hogy nem volt benne köszönet, de akkor NEM fogadom el és kész.
"Feloldhatom én?
"Mondtam barátnőmnek, hogy majd szóljon, hogy mikor kell menni."
= MELYIK NAP
"ha egyszer megkér valakire, akkor legyen már oké, ha én szólok, hogy a férjem mikor ér rá. Nem, hogy ő mondja meg, hogycsakis ekkor és ekkor"
=Aznap mikor ér rá "
Ez szerintem nem feloldás, csak magyarázkodás. De az ellentét ugyanúgy megmarad.
A kérdező egyszerűen remélte, hogy ha késő délelőtti időpontot mond, akkor talán a barátnő mégsem kéri a segítséget.
Azt nem értem hogy utána napközben miért lenne teli az edzőterem? Reggel elment volna költöztetni, két szekrény, max egy óra alatt megvan, ha be is állítják valamelyik sarokba és még trécselnek.
11 után tuti hogy holtidőszak van az edzőteremben, mert mindenki elmegy ebédelni. Simán lehetett volna akkor is menni edzeni. Szerintem nem akartál volna igazán segíteni, és a férjed edzése volt az ürügy.
Nem Magyraországról van szó. Egy külföldi nagyvárosban élünk, ahol igenis déltől tele van a terem.
Megmondtam a nővéremnek, hogy születésnapot ünneplünk.
Nem azért mondtam neki, hogy edzés miatt nem ér rá a férjem, mert nem akartunk segíteni. Ti mit nem értetek abban amit írok? Komolyan, nem fröcsögést kértem, hanem véleményt.
Azért örülök, hogy pár ember megértette.
A lényeg, hogy az én barátnőm, nincsen olyan közeli kapcsolatban a férjemmel mint mondjuk én vele. Férjemnek fontos az edzés, szombaton ÉS vasárnap is megy. Hétközben dolgozik.
A barátnőm vadiúj pasija volt szerintem a lúdas a dologban. Semmilyen testedzés nem ismerős neki, és ő ítélkezett a háttérből, mikor sem engem, sem férjemet nem ismer. Én ezt elmondtam a férjemnek és emiatt már akkor sem ment volna segíteni ha cigánygyerekek potyognak az égből.
Meg volt beszélve, hogy mikor megyünk segíteni, erre pénteken beszéltünk telefonon. De nem is úgy hívott, hogy te köszi de le kell mondjam mert van más emberünk, hanem majdnem a beszélgetés végén, már-már fennhangon, hogy "jaaaa, nem kell! Mert Feri (nem így hívják) talált mást." Én ekkor köpni nyelni nem tudtam, mondom ok, akkor mindegy. szívesen segítettünk volna. Ja és még hozzátette, hogy "Feri azt mondta, hogy ha a férjednek ennyire fontos az edzés akkor menjen csak edzeni". Hát igen fontos neki, de nem tudom, minek sértődnek meg ezen. A költözés előtt egy héttel lebeszéltük az időpontot, az utolsó pillanatban lemondták. Aztán este beszéltem az ismerősökkel, hogy akkor mikor ünnepeljük a kislány születésnapját és megbeszéltük, hogy átjönnek. Én délelőtt elkezdtem takarítani, főzni, hogy készen legyünk az ebéddel, mire jönnek.
"Én ezt elmondtam a férjemnek és emiatt már akkor sem ment volna segíteni ha cigánygyerekek potyognak az égből.
Meg volt beszélve, hogy mikor megyünk segíteni, erre pénteken beszéltünk telefonon."
Ez a két mondat oltárira üti egymást. A barátnőd férje nem komplett, ti csajok meg minden vagytok csak barátnők nem. Ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!