Ti milyen tanáccsal látnátok el egy 17-19 év közötti lányt ha hozzátok fordulna tanácsért mert kisbabát vár?

Kevés infő.. 17 évesn abortuszt...de így kerek perec nem javasolnám, hanem megprőbálnám ráébreszteni arra, hogy ez lenne a legkevésbé rossz megoldás.

Viszont ha ő abortusz ellenes, akkror erre úgysincs esély.

Akkor örökbeadásra, de ez sokkal nehezebb egy nőnek szerintem.

19 évesen megint más, nekemvan olyan ismerősöm aki ekkor már házas volt...

Attól függ tanul-e, mi a helyzet az apával( 17 évesen ez még baromi lényegtelen, mert az esély kb 5 % hogy együtt maradnak)

Sokan már dolgoznak 19 évesen egy ideje, termeszetesen segíteném, ha a gyerekem, de csak űgy, hogy nem velünk lakik, ha gyereket vállal, akkor vállaja azt is, hogy ő a szülő, nem én pesztrálom a gyereket a nap 24 őrájában( persze szívesen vigyazok rá, hosz unokám, besegítek aköltségekbe, de legyen tisztában a felelősséggel.

Ha ezt nem teszi az ember, akkro még akkor is otthon laknak, amikor a gyerek sulis..

Ismerősnek ugyanezeket mondanám el, hogy mi mivel jár, gondolja végig, a "majd csak lesz valahogy" egy gyerek esetében nem működik, ezt kortól függetlenül

"Ismerősnek ugyanezeket mondanám el, hogy mi mivel jár, gondolja végig, "

Szerinted egy 17 éves felelősséggel végig tudja gondolni, hogy mi mivel jár?

Egy babával való törődés, a napi 24 órás "szolgálat", a nem tudok menni sehová, még felnőtt fejjel is váratlanul éri az embert amikor tudatosan szül. Csak időközben jön rá, hogy mit is vállalt. Persze édes teher ez, de nem látja át egy 17 éves a döntésének következményét.

Egy 17 éves még azzal sincs a mai világban tisztában, hogy hova kinek milyen csekket kell feladni, hogy hogy kell beosztani egy havi bevételt úgy, hogy jusson mindenre. A kicsi igényeit sem tudja felmérni, stb. Egy 17 éves még anyut kérdezi ha fáj valamije, hogy milyen orvost keressen vele. Tényleg el tudna látni egy kisgyereket? A nagyi nélkül nem! Tehát egy felnőttre mindenképpen szüksége lenne, ami valljuk be nem egy felelősségteljes döntés. Ha valaki valamire önmaga által nem képes, azt nem szabad bevállalni. Nyilván belel lehet tanulni, egy két depresszióval töltött hónap, egy két hét átsírt éjszaka után a beletörődés állapotában talán menni fog. Azonban egy 17 évesnek nem akarnék ilyen sorsot.

Nem, nem tud ebben felelősségteljes döntést hozni egy 17 éves kislány, akit a babázás gondolata foglalkoztat csak, mert jaj de jó lesz. Persze jó lesz, ideig óráig. Aztán jön a szembesülés a lemondásokkal, és azzal hogy a pasija aki szintén kb ennyi idős eljár a haverokkal, mert ebben a korban ugye ez a normális, és más lányokkal ismerkedik, ő meg ül a négy fal között, és utálja az életét.

Én még mindig amondó vagyok, hogy ilyenkor igaz nehéz, de nem szabad hagyni megszületni a babát ilyen körülmények közé.

Valaki felvetette még az örökbeadást mint lehetőséget.

No azt semmilyen körülmények között sem javasolnám a gyerekemnek. Egész életében azzal a tudattal élni, hogy van valahol egy gyereke akit "eldobott" szerintem embertelen feladat.

Nem 17 évesen, hanem majd 25-30 évesen, amikor megtapasztalja, hogy milyen anyának lenni.

Először is beszélnék a párommal is a dologról - vagy a lányom -, hisz neki is tudnia kell róla, én nem hozhatok egyedül döntést, mert ez mindkettőnkre (mindenkire) kihatással van.

Elmondanám neki, milyen lemondásokkal, örömökkel jár, és ő gondolkozzon ezen. Nem csszném le, bárhogyan döntene, mellette állnék.

- Ha abortuszt választ, elkísérném, mellette lennék utána is, míg kicsit könnyebb lesz neki...

- Ha megtartja, akkor abban segítenék - vizsgálatok, felkészülés, a baba körüli teendőkben, érettségi, vagy szakma elvégzése (esetleg egyetem - nehéz, de nem lehetetlen). Nyilván nem én nevelném a gyerekét, de ha hébe-hóba vigyázni kell rá, akkor örömmel.

Viszont: a pasit is meglátogatnám. Ha vállalja, okés, akkor hármasban - ha apa nem öli meg a csávót, négyesben - ülnénk le, ha viszont nem, akkor felejtse el a lányomat (gyerektartást természetesen fizeti, a gyereket is láthatja, ha akarja, de ennyi).

Inkább tudom, mit NEM tennék:

- rábeszélés, győzködés egyik-másik irányba

- sértegetés, elfordulás, segítség megtagadása

- veszekedés, kiabálás, erre-arra kényszerítés

- kitagadás

12-es

igen valamennyire végig tudja gondolni

16 éves kortól gyámhatósági engedélyjel házasodni lehet (akkor szavazati jogot is kap)

Ugye vannak ilyen, és olyan 16-17 évesek is.

ha sokat beszélget vele az ember, á lehet ébreszteni, hogy a gyerek nem csak puha babaillatú cuki valami....

Az en szuleim elmondtak a velemenyuket. Mivel nem szulok nyakara szultem igy oket nem bantotta a dolog. 3 hete szultem es boldogok hogy nagyszulok lettek, nagyon orulnek a babanak.

Egy velem egykoru baratnomnek egyertelmuen abortuszt javasoltam mert semmi keresete nem volt a parjanak es a szulei sem tamogattak nem hogy anyagilag lelkilev sem. Mi csak lelki tamogatast kertunk a szuloktol. Kulon elunk toluk. 18 eves vagyok.