Lányok, nők, akik nem szednek fogamzásgátlót! Mit tennétek, ha "becsúszna" a gyerek?
A párommal a minap beszélgettünk és megkérdezte, ha netán történne egy kis "baleset", akkor én hogy állnék a gyerekvállalás dologhoz? Mit mérlegelnék, mi alapján döntenék?
Kicsit váratlanul értek a kérdései, ennek ellenére azt gondolom teljesen jó, hogy ilyenekről is beszélget egy pár, mert fontos megismerni, a másik hogy vélekedik erről a nagyon fontos témáról.
Bevallom én úgy gondolom, hogy az egy dolog, mit válaszolnék most ezekre a kérdésekre, úgy hogy tudom, nem vagyok terhes, mint ha esetleg már a pozitív teszttel a kezemben állnék és ugyanezeket kérdezné.
Megtartsam, ne tartsam? Mik a szempontok? Anyagi, lelki körülmények. Kényes dolog ez.
Nekem alapvetően az a hozzáállásom, hogy nem szeretnék "becsúszott" gyereket, hanem legyen a gyermek várva várt egy jó kapcsolatban, ahol egy pillanatig sem merül fel az a kérdés, hogy megtartsuk-e. Tapasztalataim szerint, ahol véletlenül sikerült a terhesség, ott a döntő többség még a terhesség időszakát sem élte túl, mármint a kapcsolat.
Ki hogy vélekedik ezekről a dolgokról?
hogy nem szeretnék "becsúszott" gyereket,
Akkor védekezz, akkor több dologgal is. Ilyen egyszerű.
Mi 4 éve vagyunk együtt, óvszert használunk. Többször felmerült már bennünk is ez a kérdés, hogy mi lenne ha.... kb. 1 éve voltunk együtt, amikor történt egy kis baleset...akkor volt tesztért futkosás, sírás stb. De hála az égnek nem lett gond.
Azóta jobban figyelünk, és így 4 év után se állunk még úgy, de már talán nem lenne akkora gond. Erős a kapcsolatunk, csak lelkileg még én nem tartok ott.
De nem hinném, hogy képes lennék elvetetni.
Én megtartottam volna (akár egyedül is, ha a pasi nem vállalja, bár ez nem jött szóba, én már az elején közöltem, hogy megtartom, ha elbénázzuk, és ha a párom nem így gondolta volna, szerintem nem lett volna semmi komoly), soha nem voltak kétségeim. Már tiniként is így gondoltam, amikor még szűz voltam. A véleményem az elmúlt 20 évben nem változott.
Múlt évben elhalt a tervezett terhességem, műteni kellett. Ez csak utólag igazolt abban, hogy jól döntöttem volna, ha korábban "becsúszik".
Egyébként nem hiszek a "becsúszásban", ha valaki nem akar gyereket, az védekezzen rendesen. (Ez főleg a pasikra vonatkozik, ne bízzák a nőkre, az a biztos. De a nők se bízzák csak pasikra, mert ők nagyobbat szívnak.) Ez nem annyira bonyolult dolog, csak tisztában kell lenni azzal, mikor mi nem hat és utána milyen lehetőségek vannak.
(Érzem, hogy kegyetlenül le leszek pontozva, de ez van.)
Tuti, hogy nem tartanám meg. Most nincs kapcsolatom, szóval csak valami alkalmiból lehetne, ez már egy probléma. Külföldön élek, egy lakótárssal egy pici lakásban, egy elég gáz környéken. Nem azt mondom, hogy annyira veszélyes hely, de ide nem sokan szeretnének szülni. :) Anyagilag szintén nem állok jól, diákhitelem is van még, amit talán pár hónapon belül (kop kop)vissza tudok fizetni. Semmiképp nem tudnám kigazdálkodni egyedül a gyerek cuccaira a pénzt, szegényt nem it tudnám hova rakni. (A lakótársam hősiesen a nappaliban alszik, az én szobám meg annyira pici és rosszul kihasználható, hogy egy íróasztal meg egy ágy alig fér el normálisan.) Anyukám nem tudna segíteni. Keveset keres, még otthoni viszonylatban is, mert állami alkalmazott. Gyakorlatilag a lakásunk albérleti díja magasabb, mint az ő bére. Volt már, hogy hónap végén nagyon be kellett osztani a kajánkat, meg lakótársam apukája is besegít néha egy picit, de csak nem mehetnék hozzá, hogy az én gyerekem cuccaira adjon pénzt.
Egyik védekezési módszer sem nyúlt 100%-os védelmet, úgyhogy ha valami miatt késik szerintem ezt már mindenki lepörgette magában.
Házasság nélkül nem szeretnék gyereket vállalni, de tervben van.Úgy mondom ezt, hogy egyszer egy pánikhelyzet közepette is átbeszéltük már: megtartanánk a babát, stabil a kapcsolatunk, az anyagi helyzetünk is elbírná. Nem vagyok abortusz ellenes, viszont én nem tudnám elvetetni a babámat. 24 éves vagyok várnék még 2 évet, de ha most jönne akkor jöjjön:)
én megtartottam a becsúszott lánykámat. bár itt sokan nyilván nem becsúszásnak értelmeznék a jöttét, hiszen a teljességgel megbízhatatlan megszakítás módszerével védekeztünk, de mivel egyikünk sem tervezett gyermeket, és csupán a felelőtlenül megválasztott "fogamzásgátlási" módszerünk eredménye a gyermekünk megfoganása, szerintem joggal mondhatjuk becsúszott gyereknek.
szóval én megtartottam, és annak rendje s módja szerint szét is mentünk a párommal a terhesség alatt, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, sok mindenben támaszkodtam a szüleimre, és ki is siklott az életem abból a mederből, amiben akkor volt, szóval abszolút minden elmondható a sztoriról, amit az ilyenekről el lehet mondani.
és mégis... újra vállalnám, ha újra becsúszna (persze azóta felelősebb szexuális életet élek).
ha a lányom nem születik meg, most talán jobb munkám, több pénzem és nagyobb szabadságom lenne. de van akkora kaland a gyereknevelés is, mint körbestoppolni európát. biztosan veszítettem sok mindent a gyerekvállalással. de egy abortusz nekem nagyobb veszteségnek tűnik minden meghiúsult ambíciónál. szóval ha már becsúszik, nekem nem kérdés, hogy megtartsam-e. de tény, hogy a legideálisabb, ha várva vártan érkezik egy gyermek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!