Van még jövőnk? Vagy tényleg csak a válás maradt az egyetlen kiút?
Van egy 7 éves kisfiunk. Pár éve a kapcsolatunk egyre rosszabb. Férjem szerint minden rendben van, de én egyre erősebben érzem, hogy nincs! Megfulladok, ELEGEM VAN! Nem léptünk félre, sem ő, sem én, mégcsak nemis flörtöltünk senkivel, ezügyben minden rendben van.
Csak egyre bosszantóbb dolgokat mond, tesz! ZSARNOK lett! Holnapig sorolhatnám, de kiragadok egy-két példát, hátha elég, hogy lássátok a helyzetet:
Pl. mindenre mindig azt mondja, hogy nincs pénzünk. Egy szem nadrágom van télre, egy másik nyárra, plusz néhány póló, blúz (most éppen egyik felsőm sem fiatalabb 3 évnél), télre mindezekhez egy kardigán a kabát alá, hogy mégse fázzak. Újat csak akkor vehetek, ha valamelyik (értsd a nadrágra is!) szó szerint kifeslik, de akkor is jön velem és csak a legolcsóbbat választhatom. Most például kimostam a napdrágomat, másnap kénytelen voltam nyirkosan felvenni, mert nem száradt meg, de másik nincs! Ugyanígy, 4 db bugyim és 2 db melltartóm van, egy szem cipővel, nyáron egy szem szandállal, mindent addig kell hordani, amíg le nem szakad rólam, különben nincs másik, mert "nincs pénz"! Csizmám sincs, most a hóban is a félcipőmben tipegtem, persze telement hóval, amint melegbe kerültem, tocsogott a lábam.
Csak oda mehetünk nyaralni, ahová ő akar, csak azt főzhetek, amit ő kíván, ha más van, méltatlankodik. Ha tévét nézek, simán elkapcsolja "csak egy percre", mert azonnal meg kell néznie pl a teletextet vagy egy aktuális meccs (és az mindig van) állását, persze, legtöbbször már nem kapcsoljuk vissza az én műsoromra. Bevásárláskor (mert persze csak együtt mehetünk!), ha valamit teszek a kosárba (pl. egy kiló virslit, amit ő nem szeret, a gyerek viszont imádja), hangosan, mindenki előtt megkérdezi, hogy ez minek kell nekünk? Válaszolok, mire a reakció: jaj, az nem kell most, tudod, hogy ... és itt jön valami magyarázat, többnyire, hogy nincs erre pénzünk, hogy jó rohadtul érezzem magam és visszategyem az árut (akár a gyereknek szánt virslit!) a polcra. De a válogatós pocikájába az ő kedvenc pipimell-filéjére mindig jut pénz!
Ami mindennek a teteje: lebetegedtem, kaptam recepteket, a patikában megkérdezte, mi a legfontosabb, azt váltottuk ki!!! Hazáig hallgattam, hogy mekkora a patikusok haszna és már nem lehet 1000 Ft alatt gyógyszert kapni, stb. Azt hittem, megfojtom! Már mondtam neki, ha meghalnék egyszer, ő biztosan csak a kert végében elásna, nem költene a temetésemre sem :(.
Mindig is garasoskodó volt, leste az akciókat, lehetőleg mindenből a legolcsóbbat vette, de most már tényleg túlzásba esett. Az egész életét reggeltől estig áthatja a pénz, elviselhetetlen! Szerintem beteg, de ő hallani sem akar esetleges orvosi segítségről.
Miközben állandóan nyavalyog, hogy mennyire szegények vagyunk (tényleg nem vet szét a pénz, de mindenre jutna szerényen), ő vidáman eljár teniszezni, kocsit akar cserélni, interneten januárra üdülési lehetőséget keres nekünk (ezekre bezzeg lenne pénz!). Nekem viszont elegem van az egészből!
Nem akarok üdülni és nem akarok másik kocsit (ez is csak 3 éves)!!! Én normális életet akarok, ahol nekem és a gyereknek is vannak jogaink, nemcsak évente egyszer(!) mehetek fodrászhoz (akkor is odajön és utána min.egy hónapig hallgatom, hogy milyen pofátlanul sokat kértek egy hajvágásért!), legalább évente elvihetném a gyereket a cirkuszba vagy a bábszínházba, állatkertbe, lelkiismeretfurdalás nélkül vehetnék neki egy gombóc fagyit, stb.
Már próbáltam vele beszélni, szerinte minden rendben van és én vagyok a hülye, ő imád engem és a gyereket is (őt tényleg!) és mindent csak beképzelek magamnak, nincs itt semmi baj. Beképzelem az egyszem nadrágomat?! az egyszem cipőmet?! hogy a gyerekünk még csak az ovival, iskolával volt a cirkuszban és 4 éve nem látta az állatkertet?!
Tényleg hülye vagyok, amiért véget akarok ennek vetni vagy van kiút?
Kérlek, adjatok tanácsot!





Nem tudom, hogyan beszélhetnék még vele. Többször megpróbáltam, papíron le is írtam tételesen a bevételeinket, mellé a fix kiadásokat, hogy lássa, maradna, ha kicsit lazítana. De ha magáról van szó, lazít, csak velünk szemben ilyen "könyörtelen".
El"csenni" (magamra, gyerkőcre) nem tudok a pénzből, mert felügyeli minden bevételünket és kiadásunkat, annak nyoma lenne, ha akár 3-4ezer forint eltűnne hó végére.
Már többször elmondtam neki, hogy nem akarok így tovább élni és ha nem változtat, el akarok válni. Akkor mindent megígér és már aznap folytatja ott, ahol abbahagyta.
Az a baj, hogy az én otthonomban lakunk (ez tágasabb), az ő lakását kiadjuk. Ha fordítva lenne, már rég elmentem volna! De így?! Egyszer összecsomagoltam a ruháit mire hazajött és úgy ültem le vele, hogy szeretném, ha hazaköltözne anyukájához egy időre, hogy átgondolja, mit szeretne. Nem ment el! Néha úgy érzem, nem is érti, hogy mennyire kivagyok! Vagy csak nem érdekli?





Hat ti az atlagnal jobban alltok anyagilag, es a ferjed viselkedese undorito!
Neked kell valtoztatnod az eleteden, szerintem hagyd ott, valjal el tole!
Muszaj lesz elmennie, mert a te lakasodban eltek.
Legyel kemeny, hagyd ott a fenebe, es eljel boldogan!
Ne tedd tonkre magadat egy ilyen onzo alakkal. Nem is szeret benneteket, csak a penzt szereti es sajat magat.
De minel elobb valjal el tole, hidd el, hogy megvaltozni nem fog!
A kicsit tovabbra is szeretheti, es latogatja majd, de muszaj nektek normalisan elni, plane hogy ilyen jo anyagiak kozott vagytok.
Egy gyerek, ket lakas, uj auto, nyaralas es tenisz:)))
Ne feledd, hogy mindenki a maga eletenek a kovacsa es mindenki megeszi amit fozott!
Ne sirankozz hanem valtoztass!!!
Itt vagyok, csak írok...
Az a legnagyobb baj, hogy nem csak 7 évet...már 40 vagyok. És igen, ahogy az egyikőtök írta, valóban azért nem lett több gyerek "mert nem bírnánk anyagilag"!!!
Nem vagyok olyan önállótlan mint néhányan értettétek (most gyorsan végigolvastam és tényleg kissé gyámoltalannak tűnök, de higgyétek el, ez csak az elkeseredettség, fásultság miatt van!), a pénz beteges felügyeletét leszámítva az egész életünket én viszem a hátamon! Számlák, könyvelő, albérlő, elszámolások, határidők, házban és ház körüli javítások (még kisebb víz- s villanyszerelési feladatok sem fognak ki rajtam), ha mégis kell, a szerelőkkel is nekem kell mindent intézni, stb. stb.
Van önálló keresetem, szép családi házam (nem közös!), magamhoz való eszem (diploma, 2 idegen nyelv erős tárgyalási szinten, egy harmadik átlagos turista-szint egyelőre) nem álltam k..vának, mint az egyik hsz. írta. De a bankszámakivonatot ő bontja ki (ide jön az én pénzem is), és tételesen átnézi a kiadásokat. Mint írtam, zsarnok lett! És ő is képes 1 Ft-tal többért odébbvinni az üres üveget (hiába kerül többe odáig az üzemanyag :=) ). Hozzánk nem jön vendég mert hetekig(!) azt számolja, mibe került ez nekünk. Bárkivel találkozunk, beszélgetünk, hamarosan a pénz a téma, minden milyen drága, borzalom, ti miből éltek? Majd otthon estéken át ecseteli, hogy mások hogyan ügyeskednek, hogy jobban éljenek...










Az a baj, hogy a ferjed mar teljesen a hatalmaba keritett teged, teljesen foled kerekedett. Ezt te is tudod, csak felsz valtoztatni.
Ne feljel tole!!! Hidd el, hogy ez nem normalis ahogy a ferjed gondolkodik.
Add be a valast, nem fogod megbanni!
A kozos bankszamlat is azonnal szuntesd meg, es legyel eros! Beszelj szuleiddel, testvereiddel, segitsenek neked elvalni.
Ne martirkodjal, mert csak egy eletunk van. Neked is, a ferjednek is. Mindenkinek. Ne add az eletedet a ferjednek.
Eljel ahogy boldog vagy, ne ugy, ahogy a ferjed akarja azt!
Gondolj csak bele, hogy a ferjed ismeretlenkent kerult az eletedbe. Te elni jottel a Foldre, nem azert, hogy a ferjed parancsnoksaga alatt eljel, hogy ott alazkodjal meg.
Kerlek valjal el, es ne tedd tonkre magadat es a gyereket se!!!
Majd irjal, hogy mire jutottal, meg visszanezek majd.
Kedves Utolsó! NAgyon köszönöm a bátorítást! Igen, a fejemre nőtt, pedig én csak nem szeretem az állandó perpatvarokat, ezért már sok mindent ráhagyok. Félre ne értsetek, ha itt valaki balhézik, az csak én vagyok, ő soha még a hangját sem emelte fel, nem veszekszik, csak csendben felörli az idegeimet.
Ha lenne, akire legalább lelkileg támaszkodhatnék, könnyebb lenne, sőt, az ő segítségükkel már rég sokkal határozottabban léphettem volna fel, de nem él már senkim, se rokonom, se testvérem, stb.
De még így is megpróbáltam! Kiabáltam vele (én, aki a hangját nem emelte fel korábban), hogy menjen innen, váljunk el, de nem vett róla tudomást, mintha nem értené, vagy csak engem akar az őrületbe kergetni. Megmondtam már neki azt is, ha az ő lakásában élnénk, már eljöttem volna a gyerekkel, de ez sem zaklatta fel. Úgy érzem, csapdában vagyok. Változtatni nem hajlandó, de elmenni sem.
Ma is megpróbáltam beszélni vele, de bármit mondtam, csak azt mondta, hogy "dehogyis!", "nem igaz", "rosszul látod", "nem ellenőrizlek", "ilyenre nem emlékszem". Azt hiszem, tényleg csak a válás marad...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!