Mi a tanácsotok, mit lehetne tenni? (hosszú lesz)

A problémám az, ahogy a mamámmal viselkedik a fia és az élettársa. Kezdem az elejéről.

Mikor papám meghalt, mamám és a nagybátyám úgy döntöttek, elköltöznek egy családi házba. Anyum lemondott a ráeső örökségről a lakásból, így simán el tudták adni és elköltöztek. Mamám otthon volt, megcsinált minden házimunkát, de nagybátyám is segített, szerettünk ott lenni. Kb 5-6 éve nagybátyám odaköltöztette a barátnőjét, és az akkor 3 éves gyerekét. Azzal az indokkal, hogy segít mamámnak, neki is segítség lesz. A probléma ott kezdődik, hogy a nő SEMMIT nem csinál, mamámnak kell teljesen kiszolgálnia, elé kell rakni a kaját is. Se nem mos, se nem mosogat vagy takarít, főz, süt. Mindig mindent mamám csinál. Erre még mondhatnám, hogy otthon van, ráér, a nő dolgozik. DE. Nem régen terhes lett, azóta otthon volt, még annyit sem csinál. Arról nem beszélve, hogy állandóan ordít a nagyobb gyerekkel, semmi sem jó neki, egyedül elzavarja tanulni (elsős), segíteni semmit nem segít neki, nem ül le vele, mamám tanulgat vele, de kezd egyre kezelhetetlenebb lenni. Az anyja úgy beszél vele, mint az utolsó kutyával. Ha vendég jön, bejelentik, mamám meg süssön-főzzön. Nem mondják meg, mit ennének, de amit főz, az nem tetszik, akkor löködik, otthagyják (mármint a kaját). Most megszületett a kicsi, már 1 hónapos, de a mama még csak meg sem foghatja, de a kaja az legyen, meg a rend, meg a mosott ruha.

Én nagyon szeretem nagybátyámat, a nőt ki nem állhatom, de a gyerekét is nagyon szeretem, és ő is ragaszkodik hozzám, nagyon szeretetéhes szegény. Nagybátyámnak bármit kiböföghetek, megkapom, segít, megcsinálja stb.

Én nem akarok ezen összeveszést meg családi harcot, de nagyon sajnálom a mamámat. Sajnos idehozni hozzánk nem tudom, meg nem is jönne. Gondoltam albérletre, de 90e ft-os nyugdíjból a szülővárosunkban (kb. 30-35e az albi+rezsi) nem tudna megélni. Ha idehozom albiba, ahol mi lakunk, az is megoldás lehetne, de nem tudom, meddig leszünk, plusz mi is szinte 0-24ben dolgozunk, unatkozna is. Bottal jár, annyira nem is tudna közlekedni sem.

Panaszkodik is, de csak nekem, hogy egyfolytában bántják, szapulják, hogy ő egy senki, és sorolhatnám. Mondta, hogy inkább végigsírja az éjszakát, de előttük akkor sem fog.

Annyira bánt, hogy látom, mennyire vágyik kicsit dajkálni azt a pici gyereket, és nem engedik neki. A nő anyja meg odajár és naphosszat dajkálja. Nem azt mondom, álldogáljon vagy sétáljon vele, de ülve miért nem lehet a kezébe adni? Annyira bánt, hogy nem tudok segíteni.

Ha még a szülővárosomban találnék is albit, még segítenénk is fizetni, de akkor meg egyedül lenne, az sem lenne jó. Mondjuk szüleim, tesóm is abban a városban lakik (anyai nagymamáról van szó)

Egyszerűen nem tudok mit kitalálni, hogy harag se legyen, de a mama is érezze jól magát. Már azt is mondta, hogy így nem akar élni. Mert mikor otthagyta a lakást, mondták neki, hogy biztos benne, hogy akarja? Ő meg szegény állította, hogy az ő fia nem olyan... Ami igaz is, de ez a nő kihozta a legrosszabbat belőle...

Segítsetek, mit tudok csinálni?? Annyira tanácstalan vagyok...

23L