Kiakadnátok? Hogy éljem így túl a nyaralást?

Párommal külföldön élünk és rengeteget dolgozunk. Kapcsolatunk 4 éve alatt soha egyszer sem voltunk nyaralni sehol, mert mindig dolgoztunk, nem egyszerre voltunk szabadságon, meg ilyenek. Idén elhatároztuk hogy ha törik, ha szakad, elmegyünk végre 4 év után nyaralni. Nagy küzdelmek árán össze is hoztuk a közös szabadságot (júliusban lesz), ami tényleg csoda, mindkét munkahellyel harcolni kellett az időpontokért. Tengerpartra megyünk, de úgy döntöttünk, kocsival megyünk, mert szeretünk utazgatni, kirándulni. Kb 1500 km szóval azért nincs közel. A párom tegnap este telefonált az anyjával, mesélte, hogy megyünk nyaralni, kocsival, stb, csak szállást kell foglalni meg ilyenek. Erre ma reggel nézem hogy írt nekem az anyósom egy e-mailt, hogy tegnap átbeszélték apóssal, és úgy DÖNTÖTTEK, ők is eljönnek velünk! Elvégre olyan ritkán találkozunk (ez nem igaz, mert 2-3 hetente látogatjuk őket, nem lakunk olyan messze), meg hogy a kocsiban is elférnek, majd megfelezzük az üzemanyag árát! Szóval foglaljunk nekik is szállást ott ahol mi foglaltunk, aztán mehetünk is.

Na hát én most teljesen sokkot kaptam és elkeseredtem több okból is. Anyóssal nincs bajom, de apósom egy kiállhatatlan ember! Komolyan, ezt nem csak én mondom, hanem az egész család, a párom sőt még az anyósom is elismeri. Olyan "mindent ő tud jobban, mindig csak az lehet amit ő akar" tipus. Elég zsarnok fajta. Abszolút nincs kedvem vele tölteni az első közös kínkeservesen összehozott nyaralásunkat a párommal! A hétvégi látogatások is rendszeresen veszekedésbe torkollanak, mert a párom mindig rászól, hogy ne beszéljen úgy anyóssal mint a kutyával, aztán akkor összekapnak. Meg amúgy is, szerintem 4 év után kijárna már nekünk egy kettesben töltött romantikus nyaralás. Tiszta görcsben vagyok, előre tudom hogy nem fogom magam jól érezni egy ilyen emberrel, csalódott vagyok. Január óta szervezzük a nyaralást (hova menjünk, mikor menjünk, mit szól a munkahely...)