Miért felejtik el sokan, hogy ők is voltak fiatalok? Miért csinálják ugyanazt a szülők, amit ők annyira útáltak anno?
Minden személyeskedés, konkrétum nélkül érdekelne.
Pl.: A szüleim mesélték, hogy mennyire útálták, amikor megismerkedtek a másikkal, és a szüleik folyton az esküvővel szekálták őket. Mit csinálnak? Ők is piszkálnak a bennünket, hogy mikor lesz esküvő? És az előkészületekbe is beleszólnak.
Elmesélik mennyire útálták, amikor külön költöztek, és mindenbe beleszóltak a szüleik. De ők is ugyanazt csinálják, minden döntésünket megkérdőjelezik.
Amikor mi megszülettünk, mennyire útálták a kéretlen tanácsokat, a folytonos vendégsereget. Most ők adnak kéretlenül is tanácsokat, és hozzák látogatóba az újszülötthöz még a barátnőjüket is.
Ilyenkor elfelejtik, hogy ők ezt fiatalon hogyan élték meg, esetleg nekik is ez lett a természetes? Majd mi is ugyanezt fogjuk tenni, annak ellenére, hogy most megfogadjuk, nem fogjuk ezt meg ezt csinálni? Idősebb korban máshogy fogjuk ezeket a dolgokat látni?
Vagy miért alakul ez így?
válasza:Mert minden korban másképp éled meg a dolgokat azért.
Én tiniként azt hittem, milyen komoly, érett lány vagyok, és hogy értem a világ működését sokkal jobban mint a legtöbb felnőtt ember.
Most 10 év távlatából látom, hogy kamaszként, még ha komolyabb is voltam, mint a társaim, sem voltam bölcsebb, és okosabb. A tini hatalmas élettapasztalatommal nem mentem volna messzire.
És ez így fog menni tovább. 30 évesen is másképp látom majd a világot és 40 50 évesen is.
válasza:Azért mert nem tudnak kibújni ezek alól, hidd el te is ezt fogod nagy valszínűséggel csinálni, hiába utálod most..
A szülők nem azért teszik ezeket a dolgokat, hogy minket idegesítsenek, hanem mert szülők.
Mrt kiváncsiak, mert tudni akarják, mert a kérdéseikkel( házasság, gyek) akarnak terelni,hogy szerintük ideje lenne már, de az rosszabb, ha kek-perec így mondják meg..
A beleszólás is segítőszándékkal van ám, a kéreteln tanácsok ism mert aggódnak, szetnek, nem akarják, hogy ugyanazokat a hibákat ti is elkövessétek.
Látogatás: túl büszkék az unokára, és nem mérik fel miket csinálnak...
Elfelejtik,
Amúgy érdemes szembesíteni őket... Olyankor néznek ám nagyokat:)
Sajnos mi is másképp fogjuk látni...ez igaz pl. arra is, hogy megfogadjuk, hogyan neveljük a gyereket, mi majd nem csináljuk ezt, nem mondjuk azt, és nem így lesz.. Aztán rájövünk, hogy ugyanazt csináljuk, amit megfogadtunk, hogy mi tuti nem ( nagyon kis kivétel létezik)
"Utál", nem "útál" helyesen ;-)
válasza: válasza:Szerintem ez akkor sem normális, és nem kell ezzel megelégedned. Az én szüleim is meséltek ezt azt a szüleikről és most nagyon odafigyelnek hogy ők ezt ne csinálják meg velünk. Közel lakunk egymáshoz, de nem követik el azokat a tipikus szülői hibákat. Nem akarnak minden dolgunkba belemászni, mindent tudni. Látják hogy jól csináljuk a dolgainkat, fejlődünk , gyűjtünk, és inkább büszkék ránk.
Szerintem ha jó fej szüleid vannak és így elmondod a dolgokat ahogy nekünk, meg fogják érteni.
válasza:Köszönöm a válaszokat.
Szerencsére mindkét oldalról jó a kapcsolat (szülők, anyós, após), és normálisan meg tudjuk beszélni a dolgokat. Igaz, van amikor csak bólogatok, és mosolygok magamban, mert tudom, hogy pár héttel, hónappal korábban pont azt mondták, hogy ők ezt sosem fogják mondani. :)
Viszont rengeteg olyan téma kerül itt kiírásra, ahol a szülőkkel ezeket nem lehet megbeszélni.
Éppen ezért jutott az eszembe, hogy ilyenkor mi miatt alakulhatott ki, hogy ennyire nem tudják ezeket a dolgokat egymással normálisan megbeszélni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!