Nem zavar, hogy szegények vagyunk mert?

Milyen negatív mindenki. Persze, ha valaki azt ecseteli, miért nem boldog, akkor egyből az rá a válasz, hogy örüljön, hogy van hol laknia, és van mit ennie. Ha ezt felismeri valaki, és egy pozitív alappal indul, és építeni szeretne az elégedettségére, az már baj. Milyen butaság, hgoy ez jó neki.

Kérdező: a lényeg, hogy mindig törekedj előre, mindet becsülj meg, amit elérsz, és légy boldog a saját életeddel. :)

Én annak örülök, hogy egyetemen tanulhatok, hogy a szüleim támogatnak lelkileg, persze anyagilag is. A tág rokonságban nekem adatott meg először ez a lehetőség. És ha sok dologra nem jut, amire szeretnék, a szeretet megvan. Innen pedig majd én jutok el addig, ameddig az erőmből futja. :)

Szia .Elhiszem ,hogy boldog vagy ,jó a kapcsolatod a pároddal .. ez tök jó .Elhiszem azt is ,hogy most még (!!!) nem zavar a szegénység ! De eljön az idő ,amikor ezen változtatni akartok . Majd ha gyereketek születik ! Neki meg akarjátok meg adni a legjobbat ,hisz nem járhat állandóan pl .foltozott ruhákban stb ,vagy amikor kirándulás lesz a suliban ő nem megy ,mert nem lesz miből befizetni ?

Hidd el ,ezt nem bántásból írom .Mikor összekerültünk a párommal nekünk nem volt semmilyen segítségünk .(21 évesen) Páromnak nem voltak szülei ,nekem elváltak és nem támogattak .Budapesten béreltünk lakást . Bizony előfordult ,hogy filléres gondjaink voltak . De mindig megoldottuk és kitartottunk egymás mellett ! Aztán jött a baba ,akit úgy döntöttünk megtartunk .A párommal megbeszéltük ,hogy ez így nem mehet tovább .A párom kiment külföldre dolgozni ,hogy boldoguljunk . Nem bántuk meg ! Nem nagyzolunk ,de össze sem lehet hasonlítani a korábbi életvitelünket a mostanival .Boldoggá tesz minket ,hogy most már haladunk ...

Nem azt mondom ,lehet élni szegényen is boldogan .. De meddig ? Előbb utóbb az állandó nélkülözésbe is bele lehet fáradni ,ráadásul én a gyermekemet nem tenném ki ennek . Kívánom ,hogy sokáig boldogok legyetek együtt és jobbra forduljon az életetek :-).

Drága kérdező, ha nekem szól a kitartásra buzdító üzeneted, aranyos vagy, de ne áltasd magad azzal, hogy mindenki irigyli a nyomorgó életedet :)

Igen, értem, hogy ezzel a szöveggel akarod a kétségbeesést kompenzálni, de nagyon átlátszó, és felesleges is. Ettől még nem fogsz tudni új ruhát venni, se normális kajád nem lesz a Tesco gazdaságos parizer helyett....

De azt még mindig nem értem, mi volt a célod ezzel a "kérdéssel"?

Én átérzem a helyzeted. Amikor elkezdtem az egyetemet, a szüleim támogattak anyagilag, de ezáltal jogot formáltak arra, hogy mindenbe beleszóljanak. Ezt sikerült addig fokozni, amíg végül idegösszeomlást kaptam.

Úgyhogy úgy döntöttem, köszönöm, inkább megoldom magamnak az életem. Ez az egyetemen csúszással, emellett pedig jelentős életszínvonal-csökkenéssel járt. Ha volt munkám, ettem, ha nem, akkor nem. De az összegubancolódott idegeim szépen lassan kisimultak.

Persze sokkal, de sokkal jobb lenne támogató család mellett, jó anyagi körülmények között élni. De vannak dolgok, amiken nem lehet változtatni. A család adott, olyan amilyen. Az anyagi körülményeket pedig mindenki maga befolyásolja.

Ebben a helyzetben egy dolog van, amire nagyon kell figyelni: ugyan eleinte az embert valóban kielégíti már az is, hogy béke és nyugalom van, hosszútávon ez nem elég. És ha akkor kezdesz el kapkodni, hogy valahogy növelni kellene a munkaerő-piaci értéked, az megint stressz és frusztráció. Ezért érdemes folyamatosan törekedni arra, hogy minél jobb munkára legyen lehetőséged. Tanulással, kapcsolatépítéssel, fusi munkák elvállalásával, satöbbi. így hosszútávon elérhető egy jó, kiegyensúlyozott élet.

Nem vagyunk egyformák és emiatt az igényeink sem egyformák. Van akit csak a pénz és a sok új ruha tesz boldoggá, van akit egyáltalán nem érdekel, hogy milyen ruhája van vagy mennyi pénze, inkább érdekes számára egy nyugodt családi légkör. A boldogság bennünk van és nem attól függ, hogy milyen tulajdonunk van.

Szerintem nincs semmi rossz abban ahogy gondolkozol. Úgy éled az életed ahogyan neked jó.