Egyedülálló szülök, hogyan éltek? Nagyon nehéz így?

Van akinek nehéz, van akinek kevésbé. Nem kaptunk elég információt.

Anyukámnak nagyon nehéz volt. Sokat kellett nélkülöznie. Amikor kettecsként éltünk.

Az én helyzetem igen érdekesre sikeredett. Válófélben vagyunk, van egy ovis kislányunk meg egy CHF hiteles házunk. Az exem nem hajlandó elköltözni a házból, és amíg nincs végzés a válásról és a gyerek elhelyezésről én sem tudok elmenni a gyermekkel, mert megmondta, hogy amint kiteszem a lábam feljelent gyerekrablásért. Értelemszerűen a gyerek nélkül nem megyek. Teljesen külön kasszán vagyunk, felesbe megy a rezsi, a hitel, gyerektartás nincs, a családinak is csak a fele az enyém. Én, szerintem nem keresnék rosszul, de hitel és a nagy házra a rezsi elviszi a fizum nagy részét. Anyukámék segítenek, leginkább kajával, de télen volt hogy Ők fizették ki a gázszámla rám eső részét. A férjemnek már van új barátnője, nem sokára megszületik a kisbabájuk is, még se megy el, elmondása szerint a gyermekünk miatt. Nem lenne igazából nehéz, de így, hogy nem tudok a háztól megszabadulni a határozatig, így nehéz. Nekem is lehetne kapcsolatom, de hát erre a helyzetre elég nehéz építeni valamit, bár nagyon kitartó az illető. Szerencsére elég sok ingyenes gyerekprogram van, oda el tudom vinni a kislányom, de anyuéknak hála azért el tudunk menni néha ide-oda. Ügyvédnél is voltunk, annyit mondott, bírjam ki a válás végéig. Csak abban bízhatok hogy ha megszületik a másik gyereke elmegy és akkor én is tudok tovább lépni.

Nekem a volt férjem amíg velünk élt semmit sem tett odébb, még a koszos tányérját sem, a számlákba sem fizetett, csak a gond volt vele, így nekem inkább megkönnyebbülés volt, hogy elköltözött. Azt az egyet sajnálom, hogy nem előbb rúgtam ki, 2-3 év kínszenvedést megspórolhattam volna magamnak meg a gyerekeknek. Előtte se volt könnyű, mert csak magamra és a szüleimre számíthattam, így nehezebb nem lett az után sem, hogy egyedül maradtam a gyerekekkel.