Mi a véleményetek arról, ha egy családanya külföldi munkát vállal, és az apára, meg esetleg bébiszitterre hagyja a gyerekeket?

Nem írtad, hogy mekkorák a gyerekek, mert az nem mindegy.

De szerintem ha neked fontos a jövöd miatt, akkor - amennyiben nem egész kicsik - inkább mennék.

Aki meg azzal érvel, hogy "bármi történhet", az nem gondol arra, hogy attól, hogy egy anya egy városban van a gyerekeivel , ugynaúgy történhet velük bármi? Mert már óvodásokkal sem lehet folyamatos együtt, késöbb meg még többet lesznek a gyerekek nélküle valahol. Szóval EZ így hülyeség és értelmetlen dolog.

Anya még nem vagyok, de most volt "szerencsém" eltölteni 4 hónapot távkapcsolatban. Röviden összefoglalva: borzalmas volt. Az a vicc, hogy nem is úgy hiányzik legjobban a másik, ahogy elsőre gondolnád, hanem az olyan apró dolgok, mint hogy rossz napod volt és átölel.

Sejtem, hogy nem jó kedvetekből teszitek, de ha mi újra ilyen döntés elé kerülünk, akkor nem vállaljuk be. Majdnem ráment a kapcsolatunk, pedig többet láttuk egymást, mint amit ti egy évre terveztek. (kicsit több mint két éve vagyunk együtt és előző héten jött végleg haza)

L/23

Egyrészt az, hogy jobb lett volna várni a gyerekvállalással, amíg az efféle extrém igényeken, mint a több éves külföldi munka, már túl van az ember. Ha életre hívok egy önálló emberi lényt, akkor felelős vagyok érte, hogy a lehető legjobbat kapja. Anya skype-on és évente 4-szer nem a legjobb, ezt mindenki sejti. Ha gyereket vállalok, akkor szerződöm arra, hogy bizonyos dolgokat már nem tehetek meg.

Másrészt meg nyilván van, amikor az élet közbeszól. Ha Apu vállalja, és egyáltalán megoldható időben és fizikailag, akkor ez van. Az mindenesetre biztos, hogy kicsit olyan lesz, mintha a gyerekek csonka családban nőnének... Persze nem mindegy, mekkorák. Egyes korosztályok alkalmasabbak erre, mások nem.

Én mondjuk ha már mindenképp menni kéne, és annyira kihagyhatatlan ajánlat anyagilag és munka szempontból, akkor talán megpróbálnám, hogy családostul hogy lehetne kimenni. Valami melót csak talál a másik is ott, ahol a nő dolgozik, és akkor mégis együtt marad a család, a gyerekeknek meg nagyon hasznos, ha más országokat is megtapasztalnak.

Párkapcsolati szempontból meg: két év nagy idő, és bármennyire is szeretik egymást most, két év alatt annyit változik, tapasztal az ember, hogy ki tudja, lesz-e még mit mondaniuk egymásnak a végén...?

Nagyon komoly kérdés ez, egy családot szétszaggató világban.

Ha édesanyja biztosítja majd a gyereknek a külföldre kijutást, taníttatást és egyéb finomságokat, amelyek kamaszkor után merülnek fel, akkor még meg lehet egyezni az apával. Nagyon függ itt a két szülő karakterétől is ...

Hallottam olyat is, hogy az édesanya más városba költözött a karrier miatt, a gyereket tényleg jó kezekben hagyta az apánál, viszont az ayának elég erősen konfliktus gerjesztő stílusa volt és a gyereket is többször megverte, amelyet szegény "gyerek" és 30 évesen is felemleget ...