Szerintetek sem normális dolog, vagy nincs okom féltékenykedni?

Először is, nem vagyok tini, volt pár kapcsolatom, de meg vagyok most lőve.

Van 2 gyermekem, apukájukkal már külön élünk. nekem 8 van új kapcsolatom. Nem élünk együtt. A páromnak volt 8 éve egy súlyos motorbalesete, aminek következtében kerekesszékbe került. Akkor volt 4 éve együtt az előző barátnőjével. A baleset után még másfél évig együtt voltak, majd a párom szakított vele. DE!!!!!! Ők továbbra is tartják a kapcsolatot, kb heti 1 telefon, kéthetente a csaj meglátogatja. De bármikor, amikor ő akarja, tehát, ha ebédre megy, akkor úgy, ha este 10- kor, akkor este 10- kor, stb. Állítólag csak barátok. A párom hálás neki, mert mellette volt a legnehezebb időszakban, fürdette, pelenkázta, stb, neki köszönheti, hogy nem lett öngyilkos. A fényképe a csajnak kint van a polcán. Amíg mi össze nem jöttünk, egymás szájára adtak puszit, azóta állítólag nem. A csaj mellesleg terhes a jelenlegi párjától, akivel 5,5 éve együtt vannak.

Ez normális dolog? Nekem annyira nem fér bele valahogy. Nem hiszem, hogy semmit nem éreznek egymás iránt. Pedig tudom, érzem, hogy szeret engem a párom, és a két gyerekemet is úgy imádja, mintha a sajátjai lennének.

Ne legyek féltékeny? Vagy ez nem normális dolog?