Ha valaki igazán szereti a párját, akkor az nem illeti öt csúnya ill. trágár szavakkal, igaz?

Nem, ez nem igaz. Bármikor lehet veszekedés, harag, súrlódás, ami elfajulhat, és ha az emberbn sok a fájdalom, a gyász vagy sérelem, mélyen megbújó, régóta benne élő, rejtett harag a másik ellen, akkor ez pl. kirobbanhat így is.

Akkor van baj, ha a másik fél nem veszi azt tudomásul, hogy az ember haragjában bármit mondhat, és azt esetleg már akkor megbánj, amikor kimondta. Az a legalajsabb húzás, amikor hideg fejjel, hideg vérrel a másik képébe vágják, esetleg hosszú idő múlva, hogy az haragjában miket hordott össze.

A nagyapám bölcsen ezt az egész helyzetet így jellemezte: "Tányér-kanál nincs csörrenés nélül." Értsd: akik együtt élnek, ott mindig van súrlódás. Az a legnagyobb baj, ha soha nincsen.

Azok nem szeretik egymást, ahol soha nincs egy hangos szó sem.

mi nagyon impulzív páros vagyunk, egy-két veszekedésünket szerintem még a híd túloldalán is hallani (bp:)). ilyenkor nyilván mondunk egymásnak trágár szavakat. nem mondom, hogy ez a normális, de inkább adjuk ki magunkból, mint 3 év múlva a diliházban kössünk ki :)

bár egyébként van olyan, amit pl. még ilyen esetekben sem bocsátanék meg, az olyan dolgokra gondolok, amikre tudja h allergiás vagyok egyébként is. gondolok olyanra, hogy tudja, hogy világéletemben hadilábon álltam a széles csípőmmel, na pl. ha azt mondaná nekem (nem poénból) h nagyseggű r.banc, vagy ilyesmi, azt tuti sokáig nem felejteném el. és nem a r.banc rész miatt :)

Ha látnék benne bármit, ami bosszant, vagy nem tetszik, már ki sem alakult volna bennem a vágy, hogy kedvesemnek akarjam.

Ha akarnék, se tudnék miért veszekedni vele vagy szidni.:)

Mivel nekem a veszekedés nem ordibálást, hanem erőteljesebb érvelést jelent, amihez hideg fej és gondolkodás szükségeltetik, ezért a válaszom az, hogy igazad van.

Soha nem jutott eszembe ler*bancozni a barátnőmet. A trágárkodást azoknak tartogatom, akiket nem tisztelek.

Én nem tudnám trágár szavakkal illetni, akkor sem, ha dühös vagyok rá, ha szeretek valakit, egyszerűen nem jutnak eszembe vele kapcsolatban trágár dolgok, vagy hogy is mondjam... Elmondom, hogy miért vagyok dühös, de ha szeretem, akkor nem őt minősítem eközben, hisz sosem a személye dühít fel.

Viszont el tudom fogadni, hogy ez jellem kérdése és mások nem így élik meg a vitákat, én nem vagyok veszekedős típus, akit szeretek, azzal elég türelmes vagyok.