Szerintetek baj? Bővebben lent.

Igen, szerintem nem vagy jó anya...

Elég sok babás ismerősöm van, van aki dolgozik is, de egyik sem volna képes akár 24 órára odaadni a gyermekét másnak. Még akkor sem ,ha az a nagymama. Napokra meg pláne nem. Nem igazán értem, hogy minek akkor neked az a gyerek, ha majdnemhogy fele időt másnál van.

Ne hallgass a "nem vagy jó anya" itéletekre.

Ezt az egészet kár volt itt megkérdezned.

Mert ha a fiad teljesen jól érzi magát és Te is akkor nincs baj.!!!!

Inkább a férjedre koncentrálj h törödjön többet a fiával :-)

Baromság, hogy rossz anya vagy! Újdonsült anya vagy és kész. Az a rossz anya, akiben nem merülnek fel kételyek anyaságával kapcsolatban....

Én három gyerekes anya vagyok és tudok hozzáfűzni valamit, talán hasznos lesz számodra.

1. gyerek: férjem elhagyott, a gyerek nem volt még egy éves sem, mikor vissza kellett mennem dolgozni. Ez heti két napot jelentett, addig az én szüleimnél volt a gyerek nappal. Éjszaka pedig heti egy napot aludt ott, hogy tudjak pihenni is. Eredmény: 1-6 éves korig komolyan küzdöttem magammal és anyámmal. Soha nem tudtam elég "jó" anya lenni, úgy éreztem. A gyerek az én anyámat is anyjaként szerette, s hol féltékenységből, hol önértékelési okokból nagyon rosszul éreztem magam emiatt. Pláne, amikor ott akart állandóan maradni a gyerek náluk. Majd, meghaltam minden ilyen alkalomkor. Rengeteget sírtam emiatt. Most már lassan 10 éves a gyerkőc és semmiféle kapcsolatbéli probléma nincsen, mondhatom kinőttük ezt, de tény, hogy nagyon kemény volt, míg eljutottunk idáig. Csak utólag látom, hogy többet kellett volna vele lennem első éveiben, még akkor is, ha ez az állásomba és a megélhetésünkbe került volna. Más megoldást kellett volna keresnem, s ha kerestem volna, talán találtam is volna. De én meg sem próbáltam.

2. gyerek. Szitu: második férjem nagyszüleinek ez volt az első unoka. Őrületes imádat mindkét oldalról (unoka-nagyszülők). Én is engedtem a nagyszülői könyörgésnek, elvárásnak, hogy igényt tartanak rá rendszeresen és sokszor. Heti max. egyszeri ottalvás kb. 6 hónapos kortól. Jelenleg 2 éves elmúlt. Eredmény: komoly viselkedési problémák. A gyerek náluk szó szerint megőrül. Kezelhetetlen. Itthon kell egy kis idő, míg átáll, ha hazajövünk, de hamar megnyugszik végül. Bár ez nem kevés idegességbe kerül. Oka: nagyszülők őrjöngő, szinte beteges szeretete ráragad a gyerekre, aki nem tudja még ezt jól kezelni, helyette mindenért üvöltve hisztizik.

3. gyerek. Most 10 hónapos. Eddig szükségből összesen max. 3-szor aludt nagyinál. Tény sokkal anyásabb, mint a másik kettő, de már most sokkal jobban kötődünk egymáshoz, mint azelőtt a nagyobbakkal. Sokkal jobban meg tudom őt vigasztalni, szinte issza az érintésemet, leheletemet, az egész lényemet. Most értettem meg, pontosabban éreztem meg mi az, ha valaki anyás.

Nem tudom, később ennek lesz-e valamilyen hátulütője. Sok ilyet hallani, de igyekszem odafigyelni. Tény, hogy e legkisebb hozta meg a teljes anyasági, önértékelési magabiztonságomat, s ehhez nagyon sokban járult hozzá az, hogy sokkal kevesebbet találkozik a nagyszülőkkel, mint a másik kettő. Persze imádják őt is, és találkoznak is, de összességében kevesebb ez az idő.

Még annyit, hogy ha rendszeresen átadod a gyereket, akkor hajlamosak a nagyszülők átmenni szülői szerepkörbe, ami leginkább később fog nagyobb gondot okozni közted és a szüleid között. Nem tudnak megmaradni a nagyszülői mivoltukban, ami nem csak a gyerekben fog zavart okozni, hanem benned is pl. frusztrációt és szintúgy önértékelési gondokat. Ismerős....?

Fel a fejjel! Szerintem ritkítsd a találkozásokat, vagy rövidítsd az óraszámot a nagyival, hogy tisztázódjanak a szerepviszonyok.

De azért engedd őket szeretni!

Ennyit tudtam hozzáfűzni.