Kiköltöznétek örökre külföldre?

Amióta csak az eszemet tudom, a magyar mentalitás mindig is távol állt tőlem, mindig idegennek éreztem magam abban az országban. 23 évesen tudtam először önerőből, szülői segítség nélkül külföldre költözni fél évre.

Sajnos holnap "haza"-megyek, de csak egy évre, mert nem húzhatom tovább a diplomázást. Mellette újra spórolok majd, és megint kijövök Finnországba. Itt az első pillanattól kezdve otthon éreztem magam, már akor is, mikor még csak turistaként voltam itt egyszer. Remélem, hogy a gyerekeim már itt fognak születni, és nem kell majd egész életükben hurcolniuk magukkal azt a terhet, amit a magyarság ró az egyénre. Ha valaki emiatt hazátlannak, vagy hazaárulónak tart, akkor az maradjon csak szépen otthon, dögöljön bele a 12 órai munkába 60 000 forintért, irigykedjen csak továbbra is a gazdag nyugatra, és szítsa csak tovább a gyűlöletet, ami az irigységéből táplálkozik! Vannak, akik nem csak irigykedni akarnak a Nyugatra, hanem elérni a nyugati életszínvonalat, és ezért még tesznek is.

Ha kinn élsz pár évig, és rájössz, hogy máshol mennyivel különbek az emberek, akkor nem akarsz többet visszajönni.

Én is igy jártam, eredetileg nem akartam elmenni Magyarországról, de családi okok miatt kikerültem, és néhány év után megértettem, hogy itt miért élnek jobban az emberek.

Itt ismeretlen a "jó magyar mentalitás", hogy mindegy, hogy nekem rosszul megy, csak a másiknak se legyen jobb.