Meghalt az anyukám, hogy lehet ezt ép ésszel túlélni?
Tegnap éjszaka meghalt az anyukám, van egy tizenhat hónapos fiunk a férjemmel, de egyszerűen nem tudtam fenyőfát díszíteni, főzni, nincs nálunk semmi, csak a becsomagolt ajándékok, és a nagy semmi.
Együtt laktunk anyuval, a kezem között halt meg, hirtelen történt az egész. Hogy lehet ezt átvészelni, folyamatosan sírunk, állandóan anyut hívom magamban. Hogy leszek gyerekből hirtelen anyuka, hogy állom meg a helyem, nincs már senkim rajtuk kívül, anyu itt hagyott, ennyi volt?
Hova lesz a szeretet, amit irántunk érzett, reszketett értünk, az utolsó szavai is azok voltak, h hadd maradjon itt még velünk, a kisunokájával.
Úristen,szegénykém:S
Egyet értek az előttem szólóval.
Őszinte részvétem.
Nagyon Sajnálom!
Őszinte részvétem.
Én is csak azt tudom ajánlani hogy sirj csak .. majd idővel jobb lesz .
megértelek biztos szar érzés majd túlteszed rajta magad
ezt a választ várod
de igazából amit gondolok:
nem hiszem el ezt az egészet ha meghalt volna az anyám és itt lenne a nem tom hány hónapos fiam biztos nem net előtt írkálnék ilyeneket hanem a férjem nyugtatna próbálnám terelni a figyelmem rólla ennnyit erről
És még azt is gondoltam, h talán lesz itt valaki, aki valaha hasonló helyzetben volt, és gondolt hasonlókat, kérdezett magától hasonlókat, mert akkor tudnám, h mégsem vagyok annyira egyedül szenteste.
Ha a fiamra ránézek, mindig anyu jut eszembe, és sírok.
Én elhiszem, hogy valós a kérdés, mert ilyennel nem viccel az ember.
Az ír gyerekgázoló apukája is a neten keresett vigaszt, nincs ebben semmi furcsa. (Aki nem hiszi, ne írkáljon ide semmit!)
Nagyon nehéz lehet most neked, gyászolj, sírj, de pont a családod miatt ne hagyd el magad. Dolgod van, nem is kevés.
A "szeretet, amit irántunk érzett, reszketett értünk" nem vész el, ezt érezheted és emlékezhetsz rá bármikor.
Ha hiszed ha nem, anyukád tudata, emlékei, személyisége, "lelke" nem halt meg, fogtok ti még beszélgetni, nevetgélni, ebben biztos vagyok. Abban nem lehetek biztos, hogy Te majd büszkén, emelt fővel tekinthetsz-e vissza erre a nehéz, embertpróbáló időszakra, vagy esetleg szégyenkezve, sajnálkozással idézed fel túlzott elgyöngülésed történetét. Ne érts félre, nem baj, ha most gyengének, szomorúnak érzed magad, de tudd, hogy anyukád figyel és tudni fogja mit teszel. Légy méltó hozzá, élj úgy, ahogy tanította, hogy a majdani viszontlátás ünnepélyes és felemelő legyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!