Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Meghalt az anyukám, hogy...

Meghalt az anyukám, hogy lehet ezt ép ésszel túlélni?

Figyelt kérdés

Tegnap éjszaka meghalt az anyukám, van egy tizenhat hónapos fiunk a férjemmel, de egyszerűen nem tudtam fenyőfát díszíteni, főzni, nincs nálunk semmi, csak a becsomagolt ajándékok, és a nagy semmi.

Együtt laktunk anyuval, a kezem között halt meg, hirtelen történt az egész. Hogy lehet ezt átvészelni, folyamatosan sírunk, állandóan anyut hívom magamban. Hogy leszek gyerekből hirtelen anyuka, hogy állom meg a helyem, nincs már senkim rajtuk kívül, anyu itt hagyott, ennyi volt?

Hova lesz a szeretet, amit irántunk érzett, reszketett értünk, az utolsó szavai is azok voltak, h hadd maradjon itt még velünk, a kisunokájával.


2009. dec. 24. 18:23
1 2 3 4 5
 1/49 anonim ***** válasza:
89%
Sírj, gyászold, ne próbálj menekülni, és idővel enyhülni fognak a dolgok.. De ez lassú, és nehéz folyamat.
2009. dec. 24. 18:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/49 anonim ***** válasza:
84%
Most hagy magad. Idővel majd elmúlik, addig pedig sírd ki magad, és mikor már nem bírsz többet sírni, akkor érezni fogod, hogy jobb. Aztán idővel majd csak úgy gondolsz vissza anyukádra, hogy nagyon szép volt, amíg volt neked, és, hogy szeretettel nevelt fel, és örülni fogsz majd annak, hogy a kisfiad legalább ott van melletted. :)
2009. dec. 24. 18:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/49 anonim válasza:
88%

Úristen,szegénykém:S

Egyet értek az előttem szólóval.

Őszinte részvétem.

2009. dec. 24. 18:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/49 A kérdező kommentje:
Köszönöm, borzalmas, ott van a félig megfőzött halászlé, a beigli,a mit még ő csinált, az ágyát nem vetettem be, és csak ott üldögélnék legszívesebben.
2009. dec. 24. 18:37
 5/49 anonim ***** válasza:
88%

Nagyon Sajnálom!

Őszinte részvétem.

Én is csak azt tudom ajánlani hogy sirj csak .. majd idővel jobb lesz .

2009. dec. 24. 18:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/49 anonim ***** válasza:
35%

megértelek biztos szar érzés majd túlteszed rajta magad

ezt a választ várod

de igazából amit gondolok:

nem hiszem el ezt az egészet ha meghalt volna az anyám és itt lenne a nem tom hány hónapos fiam biztos nem net előtt írkálnék ilyeneket hanem a férjem nyugtatna próbálnám terelni a figyelmem rólla ennnyit erről

2009. dec. 24. 18:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/49 anonim ***** válasza:
40%
18:42-essel értek egyet. Ez nem rosszindulat, de egyszerűen nem hiszem el. Aki ennyire közel állt az anyjához és ráadásul ennyire friss még a halála, az nem itt írogat, hanem hihetetlen nagy fájdalommal ül egy sarokban és sír, ahogy csak tud. De úgy, hogy még felkelni sem képes.
2009. dec. 24. 18:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/49 A kérdező kommentje:
Sírtam annyit az elmúlt pár órában, a fiam és a férjem pedig épp valami meglepit készítenek nekem a konyhában, reméltem, h itt majd lesz aki megért, volt is, és ez elég. Nekem nincs másom, csak ők, két barátomat felhívtam, és anyu pár ismerősét, és azt gondoltam, ha ide írok, jobb lesz, kiírom, és pár percig így is elfoglaltam magam, volt egy kis célja az életemnek, és várhattam, h valaki ír, mindegy is amúgy, h mit, szóval az utolsó válaszokat is köszönöm.
2009. dec. 24. 18:54
 9/49 A kérdező kommentje:

És még azt is gondoltam, h talán lesz itt valaki, aki valaha hasonló helyzetben volt, és gondolt hasonlókat, kérdezett magától hasonlókat, mert akkor tudnám, h mégsem vagyok annyira egyedül szenteste.

Ha a fiamra ránézek, mindig anyu jut eszembe, és sírok.

2009. dec. 24. 18:56
 10/49 Nemo kapitány (V.A.) ***** válasza:
90%

Én elhiszem, hogy valós a kérdés, mert ilyennel nem viccel az ember.

Az ír gyerekgázoló apukája is a neten keresett vigaszt, nincs ebben semmi furcsa. (Aki nem hiszi, ne írkáljon ide semmit!)

Nagyon nehéz lehet most neked, gyászolj, sírj, de pont a családod miatt ne hagyd el magad. Dolgod van, nem is kevés.

A "szeretet, amit irántunk érzett, reszketett értünk" nem vész el, ezt érezheted és emlékezhetsz rá bármikor.

Ha hiszed ha nem, anyukád tudata, emlékei, személyisége, "lelke" nem halt meg, fogtok ti még beszélgetni, nevetgélni, ebben biztos vagyok. Abban nem lehetek biztos, hogy Te majd büszkén, emelt fővel tekinthetsz-e vissza erre a nehéz, embertpróbáló időszakra, vagy esetleg szégyenkezve, sajnálkozással idézed fel túlzott elgyöngülésed történetét. Ne érts félre, nem baj, ha most gyengének, szomorúnak érzed magad, de tudd, hogy anyukád figyel és tudni fogja mit teszel. Légy méltó hozzá, élj úgy, ahogy tanította, hogy a majdani viszontlátás ünnepélyes és felemelő legyen.

2009. dec. 24. 19:04
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!