Ez tényleg önzőség lenne?

Már 1 éve szeretnék új telefont, mert a régi alig működik, szét van jőve, pedig tökre vigyáztam rá, de már 4 éve megvan. Kértem szülinapomra, arra nem kaptam semmit, kértem évvégére, nem kaptam semmit, kértem karácsonyra, most erre sem kapok semmit. De komolyan SEMMIT, max egy pár kesztyűt. Ruhákat kapok a nagyszüleimtől néha, de már most előre kaptam egy felsőt és "na, akkor már ez a karácsonyi ajándékod is". Kitűnő tanuló vagyok, versenyeket nyerek, nem járok szinte sehova bulizni, szóval még az sincs, hogy kicsapongó életet élnék és nem lehetne nevelni. Szilveszterezni szerettem volna a barátnőmnél, nyilván oda sem mehetek el..Szeretnék egy telefont, de anya arra hivatkozik, hogy minek vegyen, ha úgyis ellopják (1-szer lopták el véletlenül a kabátomat és azóta ezzel piszkál). Igen igen tudom, hogy gyereknek nem kell követelőzni, örüljön, hogy eltartják, de szerintem megérdemelnék már 1 telefont. Semmi mást nem kértem, 15. szülinapomra is ezt szerettem volna, de anyu nem vett semmit, még tortát sem csinált. Tényleg sehova nem mehetek soha, már szinte semmi örömöm nincs és amit nagyon szeretnék egyszer az életben, azt sem kapom meg. Más járhat ide-oda, kap ezt-azt, annak ellenére, hogy mondjuk nem is tanul jól vagy nem érdemli meg. Mondtam anyunak, hogy nagyon nagyon szeretnék már 1 telefont, mert a régin szinte már hívni sem lehet senkit és nekem nagy szükségem van mobilra, mert a lakhelyemtől rohadt messze járok suliba és azért jó, ha van nálam telefon. Azt mondta, hogy ő telefonra nem ad ki semmit, de most már elrontottam a karácsonyt, mert mertem kérni (szép szóval). Mondtam, hogy akkor legalább engedje meg, hogy a barátnőmnél szilveszterezzek, természetesen nemet mondott. Most komolyan..ez nem igazságtalan egy kicsit? Nem is élünk rosszul és nincs is sok kiadásunk, mégsem kérhetek lassan 16 éves létemre semmi olyat, amit szeretnék, mintha ketrecbe lennék zárva.