Van itt olyan, akinek a párja, férje hétvégente nem vele van hanem, inkább a haverokkal van, meccsre mennek, ebédelnek, alkoholt isznak, és szórakozóhelyekre?

Ha félre akarna dugni, akkor ahhoz nem kell bulizni, akárhol, akármikor megteheti. Akkor ennyi erővel az utcára sem szabad kiengedni a családos apát, mert esélye van arra hogy megcsalja az asszonyt. Itt már bizalom hiány van.

Végigolvastam a válaszokat és csak erősbödött bennem az ösztöni zsigergondolat, hogy a házasságtó bizony jó távol maradni (egy jó kapcsolat házasság nélkül is jó kapcsolat). No. De nem a friggyel van itt a fő gondom, hanem nézzetek már rá kicsit távolabbról a monitorra, olvassátokat át magatokat, így összességében mégegyszer: a szavakban is ott van, de a sorok közötti tartalombol is süt, hogy zsarnokot játszotok, ha kell, irányításra termettetek elgondolásotok szerint. Ti engedtek, ti nem engedtek, ti szabjátok a póráz hosszát. Legtöbb válasznál nem is a tartalommal - mert érthető a család kohéziójának védelme - hanm az ahoggyal, a megfogalmazással, az alázat-nélküliséggel van a bajom. A bizalomhiányt, az önbizalomhiányt vagy bármi egyebet, ami belőletek indul ki, bizony nem így kell palástolni. Valahogy reakcióba sem fogalmazódtak bel a következők: "megbeszéltük", "közösen", "mindenkinek jó", "kompromisszum", lehetne folytatni a sort. Sárkányoskodni is lehet, de megéri-e? Lássátok kicsit magatok, hölgyek, asszonyok.

Bár még csak együttélünk de nagyon ritkán. Akkor is csak beülnek valahova és iszogatnak. Mindenesetre többségében a hétvégéket próbáljuk úgy intézni, hogy közösek legyenek és ha tudunk hétköznap találkozunk a barátainkkal.