Vajon miért csinálja?

Jelenleg babát várok. A kapcsolatom a párommal talán nem is lehetne jobb. A szülők már várták nagyon, hogy nálunk is baba szülessen. Anyósomék teljesen jól kezelik a helyzetet. Folyton kérdezgetnek, érdeklődnek. Pedig nagyon nem volt jó viszonyunk velük és most mégis, mintha kicserélték volna őket. Aminek én örülök, nagyon. Már régóta terveztük a babát elég hosszúra sikeredett, mivel külön élünk a szülőktől, nem akartuk hamarabb elmondani még be nem töltjük a 12 hetet. Így is tettünk. 12. betöltött hét után mentünk el a családhoz, készítettünk kis képeslapot, vittünk fényképezőt és videóztuk a pillanatot, hogy emlék maradjon. Mindenki nagyon boldog volt, sírtak, örültek. Tényleg. Leírhatatlan volt látni, hogy ennyire örülnek. Anyukámmal akivel eddig jó volt a kapcsolatom, most valahogy még is olyan hideg lett az egészhez. Nem kérdezősködik, nem érdeklődik. Ha írok valamit ennyi a válasz, hogy "ok". Vannak neki is problémái, régen is voltak, de akkor mégis másként beszélgettünk egymással, tényleg úgy, mint anya-lánya. Áldását adta ránk és soha egy kifogással nem élt sem ellenünk, sem a baba ellen, sem az ellen, hogy messzebb lakunk és ritkábban tudunk hazajárni. Sőt semmi ellen, tényleg örül nekünk. De most valahogy ez a baba téma annyira nem érdekli. Küldtünk képet, videót az ultrahangokról. Írok neki minden nap és soha egy csepp érdeklődést sem mutat. Kérdeztem tőle haragszik-e rám valamiért. Mert gondoltam rosszul eshetetett neki, hogy a párom főnökének mondtuk el először a hírt, mert muszáj volt, hogy tudjon róla és elengedje velem a vizsgálatokra. És anyukám csak 1-2 órával hamarabb tudta meg, mint bárki más. Amit el is mondtunk neki még akkor, és meg is értette. Azon csodálkozott kicsit csak, hogy nem szóltunk már sokkal korábban, hogy tervezzük a babát. De mondtam, hogy olyan hülyén jött volna le és így is sok hónapig próbálkoztunk PCO, stb. Nem akartam magam még evvel is heccelni, hogy mindenki azt kérdezgeti majd, hogy na sikerült már? Ez nekem rossz lett volna. Egyszerűen még a 4d-t sem várja. 4 lány unokája van és nagyon szeretett volna egy kisfiút. Amikor megtudta a hírt örült neki, hogy kisfiú lesz. De nem értem miért szűnt meg a kommunikáció közöttünk és egy pár hónapja miért kezeli így a dolgokat. Mindent lerendez egy okéval és hiába kérdezem, ő nem haragszik, nincs baj, igen majd megoldjátok a válasz, ti dolgotok stb. Eddig is mindig minden döntés a miénk volt, egyedül oldottunk meg mindent, mert az gondolom így normális. Csak néha kértem tanácsot, ha tényleg valami olyan volt amit nem tudtunk hogy működik, vagy hogy nem működik... Most is csak olyan dolgokat írtam le neki, mint pl szenvedünk a kisággyal, mert összetákolt valamit küldtek, alig bírtuk összerakni,elérhetetlenek telefonon és nyilván idegesít, hogy 3 hónapja nem jutunk egyről a kettőre, de ilyen és hasonló dolgok. És régen is ugyan ilyeneket mondtunk el a szülőknek csak. És anyukám örül is neki, hogy ilyen önállóak vagyunk és tervezgetjük az életünket, hogy haladunk előre stb. De valahogy még is megváltozott. Nem tudom mit ronthattam el, vagy mi változhatott meg benne, vagy miért csinálja ezt. Mert hiába kérdezem, nem ad rá választ. Szerintetek, velem van a baj?