Anyja helyett "anyaként" szerettem, vagy szerelemből?

14 éves volt a srác, mikor megismertem (én 19).Apukája már nem él, anyukája nevelte és a nővére! De nem foglalkoztak vele túlzottan, olyan kis "rossz fiú" lett.Lopott, hazudott, nem tanult tovább 8. után. Nagyon jó barátok lettünk, napi szinten találkoztunk, nálam evett, én intéztem az ügyeit, szinte én neveltem.Kb 4 év múlva kapott külföldön melót, és lelépett.Azt hittem megszakad a szívem, féltettem és sírtam utána. 3 hónap múlva jött vissza, felkeresett, és amikor megláttam (a mai napig nekem is hihetetlen) életem legnagyobb szerelmét láttam benne.Azt sem tudtam mi történik Velem...Elmondtam neki mindent őszintén, és belevágtunk.. Összejöttünk.

Nagyon szerettük egymást, de sokat veszekedtünk féltékenység miatt.Amikor átment az Anyukájához, akkor éreztem a legnagyobb féltékenységet.(Nem is voltam jóba Anyukájával). Szóval minden szép és jó volt köztünk,de kapott vidéken egy melót (most szeptemberben), és egyik napról a másikra eltünt. Ezt így higyjétek el! Telefonja végleg kikapcsolva, e-mail-re nem reagál, és azóta látni se látom! Pedig... Imádtuk egymást! Miből lett elege? Azóta nem is ismerkedek, úgy érzem nem is kell senki más rajta kívül. Nullának érzem magam. Az hogy elhagyott, nagyon megviselt! Szerintetek ez az évek alatt kialakult "anyáskodós szerep" miatt van, vagy ez tényleg szerelem? Már magam sem tudom, mert annyit gondolkodok rajta. Megzavarodok teljesen!

Légyszíves segítsetek!