Mit tegyek? A jelenlegi férjem és a fiam nem jönnek ki egymással. úgy érzem kettészakadok.

Pedig tenyleg az a megoldas, hogy a vita forrasa megszunjon. Ez jelenleg az, hogy a ferjed es a fiad egymas mellett el, es osszekapnak.

Te elkovetted a tipikus hibat, amikor nem nevelted a fiad, az uj ferjed viszont legalabb megprobalta.

Ezt a helyzetet kettejuk kozott jobbitani nem lehet, hanem a minimalisra kell csokkenteni a talalkozasukat.

A fiad felnott ferfi, ideje, hogy elkezdje a sajat eletet. A ferjedrol irod, hogy jobbat nem kivanhatnal, igy nincs okod arra, hogy elvalj tole.

A 16-os osanyanak uzenem, hogy nem azert szulunk gyereket, hogy osszenojjunk vele. Egy ido utan a gyerek elmegy, es a szulok ismet csak ketten maradnak. Ha valasztani kell ebben a szituban, egyertelmu, hogy a fiunak kell mennie. Nem a ferjnek, akivel boldogan el egyutt az anyuka.

Kedves 62%-os.

Elvette az anyját... nem, nem vette el, max úgy érzi a gyerek. Az anya mindig is kívül állt a helyzeten. Sosem állt mellette igazán. ha így lett volna, nevelte volna. Az is a szeretet jele ám, nem csak a mindet megbocsátás és elnézés.

Arról van szó, ha egy gyereket nevelni kell, fegyelmezni, stb. Ha ez elmarad és nem szokik hozzá, akkor halálos sértésnek és személyes háborúnak értelmezi azt, ha valaki elkezdi. Ezt a gyereket sose nevelték úgy, ahogy kellett volna, erős kézzel.

Apuka megpróbálta, de anyuka, aki egész gyerekkorában hagyta a gyereket arra nőni, amerre akar, nem állt mellé, kívülálló maradt. A szülők megosztott erőt képviselnek a fiú szemében, anya a jó, aki mindig is békénhagyta, apa a rossz, aki próbálja kiegyenesíteni.

Nem mondom, hogy jó a módszer, meg van értelme most egyenesítgetni, és tuti, a gyerkőc is tudna mit mondani. De felesleges szegény nevelőapából közellenséget csinálni. Nem az. Sőt, a legnagyobb hibákat az anya követte el.