Mi lesz így velem? De tényleg, nagyon kiborultam

Mi van??

Most akkor az a bajod, hogy 21 éves korodra még mindig nem nőttél fel?

Ja külső szemmel milyen jól hangzik, hogy egyedül él a keresztapád, fiatal pipik után kapirgászik, motorozik, te is ilyen életre vágysz - mondod. Aztán meg felkötnéd magad, mert nem élnél egyedül. Nem érzed az ellentétet?

Szerintem te nagyon menőnek látod ezt az életformát, hiszen egy pasinak ez a követendő, a kanvilág ha úgy tetszik. De a szíved mélyén tudod, hogy te nem erre vágysz (szerintem).

Nem értem miért szégyenled beismerni, hogy nem szeretnél egyedül lenni életed maradék részében. Ne csapd be magad.

Ó, én is pont mostanában döbbenek rá az ilyen dolgokra. Tudod az a baj, hogy magad körül mindenkit olyan felnőttnek hiszel, hogy nekik nincsenek nagy problémáik. Nincsenek kételyeik, hogy mennek bele a nagyvilágba, és mindent megcsinálnak, amit akarnak, és ha valami nem jön össze, hát az ő hibájuk. De ez nem így van, az ember sosem nő fel igazán, csak beletanul abba, hogy hogy kell élni. Hogyan tanul bele? Úgy, hogy közben rengeteget hibázik, és slamasztikába kerül, és túléli. Néha van, ami az öledbe hullik, másért meg hiába teszel meg mindent, akkor sem jön össze. Ez már csak így megy, de attól még nem rossz.

Csak zöldfülűek vagyunk még. Ne akard leírni magadat, sem az életedet, akarjad már egy kicsit megtapasztalni, hogy igazából milyen.

Rájöttem, hogy akiket olyan stabil, magabiztos felnőtteknek hittem, talán még bátortalanabbak, és gyengébbek mint én, pedig az nagy szó.

Sajnos nem kapunk használati utasítást magunkhoz, mikor megszületünk, nincs egy kitaposott ösvény, senki nem mondja meg, hogy hogy kell élned, hogy hogy lesz jó neked. Ez rémisztő, de izgalmas is, és nem vagy egyedül, rengetegen érzik így, csak nem azzal telik senkinek a napja, hogy ezt az összes többi emberrel közölje.

Legyen hobbid, az nagyon fontos, és tényleg törődj vele. Akármi legyen is az, legyen az a biztos pont, amitől mindig felvidulsz, amiben bízhatsz, amiért érdemes csinálnod a "nemjó" dolgokat is.

Na, nem akartam bölcselkedni, csak pont azt kérdezted meg, amin én is sokat gondolkodtam mostanában. Remélem, kis lelket öntöttem beléd, aztán hajrá! Az egy kis életbe még senki nem halt bele... na jó, de. De még mindig jobb, mint nem élni, és úgy meghalni.

Én is azt hittem gyerekként, bár akkor is többnyire magamra voltam utalva, igy könnyebb dolgom volt amikor anyám kidobott 18 évesen. Nem vagyok milliomos, de sikerült egy szép életet felépitenem, nem hagytam magam:) Engem világéletemben lecikiztek, mindenki alábecsült, én pedig megmutattam, hogy én is vagyok valaki:)

Keress fel egy jó szakembert, ő segithet!