Rossz anyós? Vagy "jogos" a düh?

Próbálj vele beszélni.

Neked is nehéz, hiszen meg halt a fiad, neki is nehéz, hiszen meg halt a férje. Ezt mond meg neki, és próbáljátok rgymást segíteni. Mond neki, hogy azzal, hogy szókazik, semmi baj, de van neki 2 gyereke, akiknek szükségük va a törődésre.

Őszinte részvétem!

"Mintha pasit akarna felszedni"

Szerinted örökre egyedül akar maradni?

Miért baj a bulizás? SZerinted örök életére egyedül kell szomorkodnia 2 beteg kisgyerek mellett? Neki nem jár egy kis öröm, boldogság a sok rossz után?

Rosszul eshet persze, de szegény meny is érthető :(

Ha nekem váratlanul meghalna a férjem, akivel sülve-főve együtt vagyunk, mióta megismerkedtünk, biz isten bekattannék, hát még ha két beteg gyerek is lenne :(

Azt mondjuk nem tetszett leírni, milyen gyakran jár el, és rendszeresen iszik-e, mert ez nem mindegy.

Nem vagy rossz Anyós és nem jogos a düh. Azért nem vagy rossz Anyós, mert reményeim szerint még nem kérted számon a menyedet és nem kürtölted tele a világot a véleményeddel. Borzasztó dolog lehet elveszíteni a fiadat, de ugyanolyan borzasztó elveszíteni az imádott férjet is. Nem nagyobb a Te veszteséged, mint az Övé. Neked van időd, lehetőséged belemélyülni a fájdalmas gyászba még egy év után is. Nincs késztetésed a változásra, sőt nem is kényszerít semmi, hogy kilábalj belőle, megértelek Téged is. De ott van az a fiatal nő, akit a fiad választott magának, aki szívből szerette a fiadat, aki két gyereket szült neki, nektek pedig unokákat. Nem kívánhatod, hogy önként másszon bele Ő is a gödörbe és legyen egy depressziós, megsavanyodott, irigy és dühös nő és anyuka. Fontos, hogy legalább valamennyire felejtsen és fontos, hogy a gyerekek jövőjét biztosítsa. Ez nem biztos, hogy egyedül menne sem lelkileg, sem anyagilag, még egészséges gyerekek meglétekor sem, nemhogy két beteg kisgyereknél, akiket etetni és pelenkázni kell. Meddig is? 10-20-30-40-50 évig?

Itt semmi más dolgod nincs, mint segíteni Neki. Lelkileg, fizikailag és anyagilag. Azok a beteg kisgyerekek ugyanúgy a Te unokáid is, mint a másik nagyszülőké. Neked is ki kell venni a részed az ápolásukból az örömeikből a bánatukból. Nem összeszorított fogakkal és szúrós szemekkel szemlélni, hogy vajon mi lesz? Kell egy rendes, dolgos pár a menyednek, aki elfogadja a gyerekeket is így, ahogy vannak. Nem lesz könnyű, de egyáltalán nem lehetetlen. Most bulizik, aztán majd lehiggad. Te legyél ugyanolyan szerető háttér, mint az Ő szülei és akkor nem lesz semmi baj. Két dolog ütött szöget a fejembe: van-e összefüggés a fiad halála /ha betegség miatt halt meg/ és a gyerekek betegsége között? Az biztos, hogy öröklődő betegségben szenved a két kicsi, hisz ilyen véletlenek nincsenek. Egyébként is kötelességed segíteni Őket, de ha a menyednek a fiad miatt született két beteg gyermeke, akkor a saját lelkiismereted miatt is és a fiad iránti tiszteletből és szeretetből is segítened kell. Ők ugyanúgy a Te véred is. A másik kérdésem: ha egészségesek lennének a gyerekek, akkor mehetne?

Úgy kell beszélgetni a dologról, hogy ne vehesse támadásnak. Kérdezd meg, hogy miben segíthetsz? Mondd meg, hogy megérted, hogy ki kell magából engedni a feszültséget, mert biztos vagy abban, hogy előbb-utóbb úgyis megnyugszik és talál magának egy párt, akivel fel tudja nevelni a gyerekeket. Mondd meg Neki, hogy szeretnéd, ha találna magának egy rendes férfit, mert az egész család számára ez hona megnyugvást. Persze, hogy minden Anyának egy kis ideig rosszul esne, ha a menye igyekszik túlélni és túllépni ezen a tragédián, de aki megértő és jólelkű, az mindenki érdekében a békességet választja, hisz az élet megy tovább. Gondolj arra, Te mit tettél volna az Ő helyében ilyen fiatalon, két beteg gyerekkel? Őszintén! Még mindig a férjedet gyászolnád?

nekem még egészséges gyerekek és élő férj mellett is szükségem van arra, hogy időnként kitomboljam magam, kiszakadjak a mókuskerékből. Így tudok itthon végtelenül türelmes lenni.

Inkább a buliban tomboljon mint a gumiszobában a pszichiátrián!

Részvétem a fiad miatt!