Én viszem túlzásba ezt a dolgot vagy igazam van?

Vázolnám a helyzetet, kicsit hosszú lesz, de meg próbálom lerövidíteni. Szóval, 7 éve vagyunk együtt a férjemmel. Van neki egy 14 éves lánya, mindig nagyon jó volt a kapcsolatunk, sokat van nálunk, szinte az egész nyarat velünk tölti, az őszi-téli szünetet is. Most ki járja a 8at és hozzánk költözik. Mivel az anyja nem nyújtja a megfelelő körülményeket, sőt undorítóan viselkedik a lánnyal. A lánnyal mi mindig mindent megbeszéltünk, hozzám jött tanácsért mindenben, én világosítottam fel mindenről. Mindig megköszönt mindent, mindig mondta, h milyen jó, h vagyok neki és bennem megbízhat és bármivel kapcsolatban fordulhat felém.... Sőt, volt, h mondta, h olyan kár, h nem én vagyok az anyukája. Erre mindig is mondtam neki, h sajnos nem is leszek, mert van neki anyja, legyen olyan amilyen, de hát csak ő hozta a világra és én nem akarom helyettesíteni őt... Szóval, én azt hittem, h kialakult közöttünk az a bizalom és tisztelet, h nem fog nekem hazudni, de most mégis megtörtént. Elvesztette a szűzességét, 1 hónapja, de én 1 hónapon keresztül sokszor rá kérdeztem és ezek szerint mindig hazudott, szemrebbenés nélkül. Persze bánt is, h ilyen fiatalon veszítette el, mert azt hittem, h hatottam rá, de ezek szerint nem, ezzel már nem tudok mit tenni, de viszont az, h hazudott nekem nem is egyszer, az nagyon bánt. Azt mondja, h nagyon szégyenli magát ez miatt, mondtam neki, h már tök mindegy, mert már megtörtént... Most pár hónap múlva költözik hozzánk, én már ezek után nem tudom, h h viszonyuljak hozzá, nagyon megbántott, és ezzel tisztában is van. El túlzom ezt a haragot amit érzek belül? Nem kellene, h így megviseljen a történtek? Én mindig is mondtam férjemnek, h ha a lány az anyjával marad, akkor ez lesz, el zülled, mert az anyjától pont ezt látja.