Keresztelő vagy nem keresztelő?
A családunkban apám vallásos, de nem a templomba járó fajta, hanem aki tényleg belül hisz. A család többi tagja egyáltalán nem hívő, jómagam sem.
Nemsokára megszületik a gyerekünk (első és egyetlen unoka). Férjem egyszer felvetette, hogy szerinte apámnak nagyon rosszul fog esni, ha nem kereszteljük meg a gyereket.
Ezzel részemről annyi a gond, hogy templomban alig jártam/járok, tényleg nagyon távol áll tőlem a vallás.
Apámnál rákérdeztem, nagyon diplomatikusan válaszolt (mi gyerekünk, mi döntésünk), de egyértelmű volt, hogy valóban örülne neki.
Erőltetve a vallás soha nem volt, engem megkereszteltek, de rám bízták, hogy esetleg felnőttként milyen nézeteket vallok. Más vallásokkal szemben apám abszolút toleráns, pl. sok zsidó barátja van és maximális tisztelettel fordulnak egymás felé.
Nem tudom, hogy ebben az ügyben mi lenne a helyes. Elvihetjük majd pro forma megkeresztelni, de se a férjem, sem én nem hiszünk, feszélyezett formaság lenne csak számunkra. Viszont apámnak tudom hogy örömet okoznánk vele.
No meg a gyerekre én se akarok vallást erőltetni, ha már döntésképes korba ér, akkor támogatni fogjuk, akármiben is fog hinni. Ha ő maga akarna megkeresztelkedni (vagy bármely más vallás beavatási rítusán részt venni), természetesen támogatnánk.
Ja, a "tiszteletbeli keresztapja" (jobb elnevezés még nem jutott eszünkbe, amolyan tiszteletbeli nagybácsi, illetve keresztapa szerep vallásmentesen) egy vallásos zsidó barátunk lesz, ő pl. el se tudna jönni egy keresztelőre.
válasza:Természetes a szektákat nem támogatnánk, de ha - hasra ütök - muszlim akar lenni, akkor az lesz, mi meg kiképezzük magunkat a muszlim vallásból, hogy értsünk belőle valamit.
Főbb cél lesz az, hogy tisztelje mások - tőle eltérő - nézeteit. Ismerjen meg vallásokat, nézeteket, mérlegeljen, legyen nyitott. Utána már az ő döntése lesz, hogy csatlakozik-e egyházhoz vagy ateista lesz.
A zsidó barátunk vallási szokásait is tiszteletben tartjuk, ő pedig kulturális alapon érdeklődik a kereszténység iránt. Izraeli, úgyhogy neki teljesen kiesett az a kultúrkör, ami ugye Európában történelmi jelentőségű. De tényleg öröm nézni, amikor pl. apámmal kölcsönösen érdeklődve beszélgetnek és igyekeznek egymás vallását jobban megismerni.
Ez a fajta tolerancia lesz csak elvárás a gyerek felé részünkről.
Férjemmel egyébként mindketten meg vagyunk keresztelve, de pár hónapos babák voltunk, nem volt sok beleszólásunk.
Egyházi esküvő fel sem merült, főleg, hogy az egyik tanúnk az említett zsidó srác volt, ő részt se tudott volna venni egyházi esküvőn. A polgárin nem volt ilyen gond.
Apám egyébként végtelenül toleráns, diplomatikus ember, mindketten nagyon tiszteljük. Ezért is került egyáltalán napirendre a kérdés, hogy felé gyakoroljunk-e ilyen gesztust. Ha nem hozzuk szóba, szerintem ő soha nem erőltette volna, így is nagyon visszafogottan mondott csak véleményt, konkrét rákérdezésre. Annyi érve volt, hogy én is meg lettem keresztelve, mégsem erőltették a vallást - ez tényleg így volt, templomba csak esküvőkre, temetésekre vittek kötelező jelleggel.
válasza:Távol álljon tőlem, hogy Édesapádra, vagy keresztszüleidre akár csak egy rossz szót is szóljak, de azért a keresztség szentségének kiszolgáltatásakor mégiscsak megígértetik, hogy az adott vallás szellemében nevelik majd a gyermeket. Így az szép dolog, hogy mindenki toleráns, meg nyitott, de ha Magatokról tudván tudod, hogy a keresztségkor adott szavatokat tudatosan 0, azaz nulla percig fogjátok megtartani, akkor az egész komolytalan, az adott egyház felé meg tisztességtelen.
A keresztség, a keresztelés nem pusztán egy szép szokás, vagy a szeretett Édesapa felé tett gesztus, hanem sokkal több ennél: egy olyan szentség, amely az eredendő bűnt lemossa, és amely által az egyház a kereszteltet a tagjai közé fogadja.
válasza:11-es válaszolónak igaza van.
Ez egy szentség és a szülőknek, keresztszülőknek ígéretet kll tenniük, hogy a gyermeket keresztény hitben nevelik fel. Ha ez a szándék még csak meg sincs, akkor fölösleges az egész. Szép szokás: de csak akkor, ha van mögötte tartalom is.
Egyébként a zsidó vallású barát meg nem is lehet keresztszülő, mert ő sincs megkeresztelve..
válasza:"Egyébként a zsidó vallású barát meg nem is lehet keresztszülő, mert ő sincs megkeresztelve.."
Igen, ezért fogalmaztam úgy, hogy tiszteletbeli, illetve nagybácsi jellegű státusz. Kérlek, olvass figyelmesebben.
válasza: válasza:Én örültem volna, ha kisbabaként megkeresztelnek. Anya újraházasodott, és a nevelőapám eléggé vallásos családból származott. Ateistaként életem egyik legrosszabb élménye volt 11 éves koromban részt venni azon a hosszú procedúrán úgy, hogy az egész totál hidegen hagyott. Arról nem is beszélve, hogy előtte minden vasárnap misére kellett járnom. Borzalmas volt, és senkit sem érdekelt, hogy én nem akarom. No meg mennyit kellett hozzá tanulni...
Szóval ezt a dolgot célszerű jól átgondolni, ki tudja mit hoz az élet. Sajnos nekem nem volt szerencsém, anyám hiába nem volt vallásos, sosem védett meg e tekintetben a nevelőapámtól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!