A vér tényleg kötelez?




















Én csak a saját példámból tudok kiindulni. Van egy nővérem, aki súlyos beteg. Világéletében hazudozott, lopott, átvert engem, a családot és idegen embereket is. A saját édesanyját és nagymamáját meglopta. Idegenek előtt hozott megalázó helyzetbe, hogy állandóan kölcsönkért, de nem adta vissza. Az utcán verték rám és anyukámra a balhét, hogy milyen simlis, hazug dög a nővérem. A páromtól szintén kért egy nagyobb összeget, igaz, ekkor mi még nem voltunk együtt. Ez már 4 éve. Azóta szóvá tettük, hogyha nem jelentene gondot, legyen kedves visszaadni a kölcsönt, mert nekünk is szükségünk van rá. Erre a válasz: "Nem adom. Bizonyítsd be, hogy adtatok valaha pénzt!"
Az egész család könyörgött már neki, hogy változzon meg, mert két gyerek anyja!
Szóval, én sem szeretem a nővérem, pedig féltesók vagyunk. Nem beszélek vele, nem érdekel. Sajnálom, mint embert, de nem mint testvért.
Szomorú és sajnálom, hogy így alakult a kapcsolatunk, én mindent megtettem. A gyermekeit, akiket imádok, bármikor örömmel látom, nálunk nyaralhatnak, jöhetnek akármikor hétvégén, hét közben, de a testvérem nem szívesen látott vendég a házamban. Tudod, féltem azt a keveset, ami van, nehogy "szárnya nőjön és elszálljon"!
Szerintem nem kell szeretni valakit, mert rokon. Kedvelheted, de ha nem ismered, akkor nem tudod miért szeretni. Ezzel az erővel akár engem is szerethetnél, Kedves Kérdező, annak ellenére, hogy azt sem tudod, hogy ki vagyok, mi vagyok. Szeretni csak azt lehet, akit ismerünk. Lehet részvétet érezni, sajnálni egy másik embert, de szeretet nem lehet kierőszakolni. Én sem szeretem a Németországban élő rokont, mert soha nem találkoztam, azt sem tudod ki az, mi az. Nem volt lehetőségem megszeretni, ahogy valószínűleg neked sem. Szerintem nem vagy hibás. Esetleg megpróbálhatnál megismerkedni az illetővel, esélyt adni a rokoni kapcsolatoknak. Szerintem, nem lenne rossz ötlet. :)
"Úgy bánj másokkal, ahogy te is szeretnéd, hogy veled bánjanak" ez egy egyáltalán nem pontos, de szerintem ideillő idézet a Bibliából.
Nem gondolom, hogy rosszat tennél azzal, hogy nem érzel méllyen egy általad szinte ismeretlen ember iránt, még akkor sem, ha ő egy távoli rokonod. Viszont a tiszteletet egy látogatás erejéig nem árt neki megadni, (és cstlakoznék az a többiekhez) mert a rokoni szálak erősebbek mint bár mi más. Lehet, hogy nyugalomra és pihenésre vágyik mert beteg, de ha belegondolsz, egy "villámlátogatás" mindenkinek igen nagyon jól esik.





Nem lehet látogatni, nincs is ébren. De nem az a baja a szüleimnek hogy nem látogatom, csak az hogy nem szeretem meg aggódok érte. Amúgy ő egyáltalán nem tud rólam mivel kisgyerek. Kicváncsi vagyok ennek tudatában is azt gondoljátok hogy nem baj (tehát hogy kisgyerekről van szó)?
De pont ezt mondtam én. Akit nem ismerek, azt hogy lehet szeretni? Hogy aggódhatnék érte amikor csak a nevét tudom? Részvétet érzek, de nem többet mint egy idgen ember esetében.





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!