Miért van/volt szeretőd?

23/F Nekem sem volt szeretőm! De töbször léptem már félre és egy alkalom kivételével az első barátnőmmel! De ez 2 barátnőt jelent akit megcsaltam, de eleve nem voltam nagyon szerelmes és mindig arra kellet rájönnöm hogy érzelmileg még kötődöm az elsőmhöz(3 évig voltunk együt)! De az egyik b.nőmmel eleve csak 3 hétig jártunk és bár minden rendben volt, nagyon aranyos is volt, kedves és a szex mennyiségével és a tapasztalatával sem volt gond valahogy nem volt az igazi és találkoztam egyszer az exemmel és megtörtént, a másik pedig egy 5 hónapos kapcsolat volt és szintén a végén történt amikor már nagyon rezgett a léc, de utána is többször lefeküdtem azzal az első b.nőmmel! De egy egy éjszakás kalanddal is megcsaltam, szintén a végén, már tudtam hogy nem lehet hosszú távú a kapcsolat és egy buliban egy lány gyakorlatilag felajnlkozott én meg nem áltam ellen a csábitásnak, mondhatjuk úgyis hogy a sült galamb berepült a számba és lenyeltem, jó volt!

Aztán megismerkedtem egy lánnyal akivel 3 hétig randizgattunk és én már éreztem hogy nagyon bele fogok zugni, a járásunk 1. hete után már fülig szerelmes voltam, őt nem csaltam meg, valahogy teljesen eltünt a vonzalom amit éreztem az első barátnőm után, pedig ez a lány 8 hónapig megváratott a szexxel azért is mert még szűz volt! Nagy bánatomra már 2 hónapja nem vagyunk együtt 2 év járás után és én mégmindig nagyon szeretem őt és szexuálisan is hozzá vonzódom a leginkább! Nem aztmondom hogy ha felkinálkozna egy lehetőség nem ragadnám meg, de nagyon félek hogy most egy jó darabig nem leszek képes más lányban beleszeretni hiába lesz minden rendben a kapcsolatunkban minden téren és a megint az lesz hogy rövid és boldogtalan kapcsolatok sora fogja a következő éveimet megtölteni!

Én voltam mindhárom oldalon.Csaltam, megcsaltak és én voltam a szerető.

Az első párommal nagyon fiatalon ismertük meg egymást, szerintem a gyerek is korán jött. Hamar beleszürkültem az házisszonyságba és úgy éreztem , hogy belehalok, ha én nem élhetek. Nem én kezdtem a félrelépést. Már szarul éltünk, mikor lebukott. Fényképet találtam, gyanús telefonok.Ennek ellenére, csak megkönnyítette a helyzetemet azzal, hogy kiraktam a lakásomból.Szerencsére fiatal voltam 24 éves, mikor egyedül maradtam. Kiéltem a vágyaimat, rengeteg hapsim volt. Aztán volt olyan , akinek én voltam a szeretője.A felesége nem volt hajlandó szexelni, nekem meg forrt a vérem.Nem éreztem lelkiismeret furdallást. Nem követelőztem. Nem kívántam, hogy hagyja el a családját, nem kértem drága ajándékokat. Csak azt, hogy amikor velem tölti az éjszakát, akkor azt 100%ban tegye.Ne sírni jöjjön hozzám, hanem szeretkezni. vége lett, megbeszéltük.

Most harmonikus párkapcsolatban élek. sosem csalnám meg a férjem. tisztelem, szeretem és tudom, hogy ő sem tenné.

Most visszagondolva az eddigiekre, bizony szarul esne, ha az én páromnak lenne szeretője, akár olyan is mint én voltam.Ezzel a fejjel, nem tenném meg újra azokat, amiket tettem..

A megnyugtató talán az, hogy a férfi, akinek a szeretője voltam, szépen élnek és ha mást nem is , de a külvilág felé egy szép "illúziót" mutatnak.És ha egyszer különmennek, akkor nem én leszek a hunyó.

22/L Én még nem léptem félre soha, de van egy történetem, ami elég ironikus, bár a szereplőinek inkább kínos.

Anyukám óvónő és a kolléganője (úgy 28 körüli) még nem házas. Sok rövidtávú kapcsolata volt. A leghosszabb is csak valami 8 hónapig tartott. Két évvel ezelőtt is volt egy ilyen kapcsolata egy 30 éves pasival. De annak is vége lett.

Az idén szeptemberben, amikor megérkeztek az új óvodások, akkor tartottak egy szülői értekezletet az újaknak. Akkor derült ki, hogy az egyik kisóvodás apukája a pasi.

Ebben csak az a poén, hogy ők ketten két évvel ezelőtt jártak, a gyerek pedig 3 éves.

No comment! :)

Én még nagyon fiatal voltam, mikor elkezdődött az első komoly kapcsolatom. 14 évesen jöttem össze a 17 éves barátommal, majd' 3 évig voltunk együtt, de nekem valami hiányzott. A szeretetét mindig csak anyagiakban tudta kimutatni, ő vette az első mobilom, orchidea csokrot kaptam, márkás pólót, étterembe vitt stb... a romantika annyi volt, hogy lefeküdtünk egymással. Nem szívesen hallgatta a történeteimet, a gondjaimat, nem mentünk csak úgy sétálni....

2,5 éve voltunk együtt, mikor találtam egy fiút, akivel sokat tudtam beszélgetni és egyre jobban vágytam a társaságára. Aztán szerelmet vallott elég hamar, de én mondtam neki, hogy kapcsolatom van. Nem zavarta. Egy ideig csak barátok voltunk, de éreztem, hogy jobban várom a vele töltött órákat, mint a barátommal való együttlétet, így szép lassan eljutottunk oda, hogy belezúgtam, lefeküdtem vele. Innentől nem volt megállás. Hihetetlen sok törődést kaptam tőle, mindig meghallgatott, a szexről is lehetett vele beszélgetni, abban is mindent úgy csinált, hogy nekem is jó legyen. Elvitték katonának, sokat leveleztünk, nagyon szerelmes voltam. Ez tartott fél évig.

Végül egy augusztusi napon átjött a barátom és szakítottam vele, azóta is azzal vagyok, aki "elszeretett". Ennek már 9 éve. Én 26 ő 30 éves és van egy kisfiúnk.

Röviden, azért volt szeretőm, mert nem kaptam meg azt a lelki törődést, amire szükségem lett volna.

Nem volt még, de ki tudja mit hoz a jövő. Jelenleg olyan párkapcsolatban élek h sosem tudnám még csak megcsalni sem, nemhogy szeretőt tartsak. Ha idővel ő félrelépne, akkor úgysem tudnék tovább vele maradni, és onnantól kezdve bármi megeshet. Szerető tuti nem lennék, de egy éjszakás dolgokat lehet h bevállalnék, és nem azért mert ku.rválkodni akarok, hanem mert még a páromon kívül nem voltam senki mással, kíváncsi lennék.

21/L

Én sosem csaltam meg egy páromat sem,de szerető viszont voltam és a nő elmesélte,miért is lépett félre.

Teszem hozzá,hogy a nő kezdeményezett(bár nekem sem volt ellenemre).Az ok elég egyszerű és prózai.A férje egy idegbeteg vadbarom volt,verte az egész családot(feleség,3 gyerek) és sokat ivott.A romantikáról nem sok mindent tudott.Egyszerűen kellett neki egy férfi,aki gyengéd hozzá,kedves vele,meghallgatja.Ez lettem én.Rengeteget szeretkeztünk,de sokat beszélgettünk is,meghallgattam,hagytam,hogy kisírja magát,hozzám bújjon.

A vége az lett,hogy már el akarta hagyni a férjét és hozzám költözni,de én nem akartam egy olyan nővel összekötni az életemet,aki érzelmileg teljes roncs,3 gyereke van és már tőlem nem is akart volna szerintem.Amikor kiderült,hogy már a válást fontolgatja,akkor szakítottam vele.

Most mondhatjátok,hogy önző voltam,ez igaz is,de azért a mai napig tudom(vannak közös ismerőseink),hogy örömmel gondol vissza a közös hónapokra