Miért van/volt szeretőd?

Úgy kezdődött,hogy minden létező ellenkező nemű egyénre féltékeny volt,akivel életemben beszéltem,köszöntem neki,stb.Közben a szeretettével is majd' megfojtott...Meg nem történt dolgok játszódtak le az agyában,boldog-boldogtalanra féltékeny volt,és gondolatban mindenkivel összehozott.Birtokaként kezelt,és egyre furcsábban viselkedett.Még elég fiatal voltam,és börtönnek éreztem a kapcsolatunkat.Úgy hozta az élet,hogy éppen vágytam az újra,a másra,mikor utamba sodort az Élet egy másik pasit.Végül is ez kellett,hogy felszínre törjenek a dolgok,amiket nem mondtunk ki egymásnak.Mindig sejtette szerintem,csak nem mert szembenézni vele,hogy félreléptem.A viszonyom a másikkal nem volt hosszúéletű,de tanulópénznek jó volt.

Mindig fáj a feje, ha szexre kerülne sor. Viszont nagyon jó anya, jó háziasszony, és rólam is gondoskodik. Tudja, hogy van valakim, és megkönnyebbült, hogy nem neki kell?!A barátnőm pedig követelőzni kezdett, hogy hagyjam el a feleségemet. Pedig amikor kezdődött, én mondtam neki, hogy mik a feltételek. Akkor persze bizonygatta, hogy ő egy autonóm nő, csak arra vágyik, hogy szeressem az ágyban, mert semmi más nem hiányzik az életéből. Úgy érzem, nem csaptam be.

Megkönnyebbült,hogy van szeretőd?Érdekes...Ez most egy kamu,ugye? :-)

Nálam egyszerűen annyi volt, hogy kíváncsi voltam, hogy milyen a férjemen kívül mással együtt lenni. Ezért kerestem egy férfit, egy alkalomra. A férjem tudott róla, megértette, sőt, még ő buzdított, hogy meg merjem tenni. Azóta is nyitott a kapcsolatunk, de azóta nem "léptem félre". (Direkt idézőjel, mert nálunk ez nem félrelépés.) Hiába, így jár az, aki 15 évesen megtalálja az igazit, és nem tudja kiélni magát szexuálisan. ;) (Hű, most hányan belém fognak kötni. :D)

És veled Kérdező, mi a helyzet? Gondolom nem véletlenül tetted fel a kérdést...

Némelyik hozzászólásból érződik némi irónia.Vagy csak én érzem rosszul?

Szeretőm nem volt, de léptem már félre. A szerető olyan személyt jelent, akivel rendszeresen összejár az illető. Na ilyenem nem volt, de félrelépés igen, egyszer. Úgy történt, hogy az akkori párom nem nagyon vette figyelembe, hogy vágyom arra, hogy udvaroljon nekem, bókoljon, stb. "megszokta, hogy vagyok", kicsit úgy kezelt, mint egy kedvenc bútordarabot. Volt egy hétvége, amikorra meg volt beszélve egy barátnőmmel és a párjával, hogy elmegyünk négyesben a Balatonra. A barátom végül nem tudott jönni, mert munkája akadt, barátnőm párjának meg valami családi dolga akadt, de hát ugye a szállás már le volt foglalva, így elmentünk ketten. Elmentünk bulizni, és találkoztam egy fiatalemberrel, aki annyira figyelmes volt és megnyerő és kedves, pont úgy viselkedett velem, amit a barátomtól hiányoltam. Szóval így történt a dolog, de csak egyszer fordult elő egész életemben. Amúgy szakítás lett a dologból, de nem bánom. Már úgyis régen volt :)