Szereti az az ember a gyerekét aki nem látogatja, nem foglalkozik vele, nem vesz neki ajándékot, nem beszél vele telefonon se?

Utolsó vagyok.

Tudnék kisregényt írni, hogy mi vezetett ebbe a helyzetbe. Kaptunk hideget-meleget a párom exétől közvetetten, mert úgy neveli a fiát, olyanokkal tömi az agyát... De már megszoktam magam is, gyötrődtem eleget, meg senki nem értett meg, hisz nem hallják,nem tapasztalják azt amit mi.

Még valami. Az én párom is jó apja a közös gyermekünknek. Ha egyszer úgy hozná a sors, hogy mégis külön mennénk, akkor én biztosan keresném a páromat,hogy foglalkozzon a kicsivel,nem beszélnék olyan rosszakat,mint az elődöm,mert tudom, és agyilag felfogom, hogy a "bosszú és irigység" nem vezet semmi jóra, ha legfőbb sérültje a gyerek. Azaz,ha nem hívná, hívnám én. Értesíteném a sulis dolgokról,ha beteg, ha valami változás következne be az életébe. Mindezt most nem kapja meg a párom, csak a rosszindulatot.