Családot vállalni egy pénzes idősebb férfival akiről tudod hogy beteg?

Kedves 39-es, elbeszélünk egymás mellett.

Nekem a világon semmi bajom azzal, ha valaki jó pénzért betegápolást vállal. Vállaljon. Sőt, még azt is el tudom képzelni, hogy beleszeret az ápoltjába, aki halálos beteg. Nagy kedvencem Az angol beteg c. film, ahol ugyanez a szitu, a pénzt leszámítva.

Nekem itt leginkább az "apa" hozzáállásával van problémám. Nem értem, ha valaki a halál torkában van, miért nem tök mindegy, kié lesz a vagyona. Azt pedig végképp nem (és a főkérdés is erre irányult, csak a legtöbben figyelmen kívül hagyták), hogy miért a végstádiumban kap észbe, hogy nem született gyereke.

Én édesanyaként el sem tudom képzelni, hogy szándékosan lépjek olyan útra, amikor nyilvánvalóvá lesz számomra, hogy a már megszületett gyermekeimet nem tudom felnevelni. Így természetesen azt sem, hogy amennyiben eleve tudom, hogy a napjaim meg vannak számlálva, csak azért, hogy örökösöm legyen és elmondhassam magamról, hogy van gyerekem, összehozzak akár egyet is.

A gyermekvállalás nem ér véget, de még csak el sem kezdődik a nemzésnél.

Egy igazi szülő arról ismerszik meg, hogy sokkal jobban szereti a gyermekeit saját magánál. Ha pedig valaki tudván tudja, hogy úgy hívja életre őket, hogy 0 ideig fog tudni gondoskodni róluk, az csak a saját érdekeit, önző céljait nézi, és magasból tesz arra, hogy azok a gyerekek csak hírből, fényképekről, meg sírcsokrokból ismerik az apjukat, akit a világ összes pénze sem képes pótolni.

Ehhez képest tök lényegtelen, hogy a feleség szerette-e a férjét, vagy sem, hogy a pénzéért ment hozzá, vagy sem, ő is partner volt abban, hogy eleve, a fogantatásuk pillanatában félárvaságra ítélt gyermekeket szüljön.

Én tehát nem a házasságot, hanem a kérdezőhöz hasonlóan a gyermekvállalást tartom felelőtlen és önző dolognak. Az apa tudta, hogy a gyermek óriási felelősség, miként azt is, hogy ő ezt nem tudja vállalni, mégis akarta őket.

És most itt van 2 kis apátlan félárva, bizonyára jó vastag bankszámlával... A felvetett kérdés arról szól, hogy ez a pénz képes-e kárpótolni azt, aki meghalt, hogy a gazdagság helyettesítheti-e a teljes családot, amihez minden gyermeknek elvileg joga van.

Én azt mondom: nem, Ti azt mondjátok: igen. A dilemma kb. ennyi.

Kedves 41:

Itt hallottunk egy történetet a kérdezőtől, ami valszeg kicsit ki van sarkítva.

Mi az a halálos beteg? Erre nem tért ki a kérdező.

Én is voltam, illett volna meghalnom, és lám, azóta eltelt 8 év, és semmi bajom. Az orvos is tavaly csak annyit mondott, hogy "piszok nagy mázlim" volt!

Valószínűleg a férfi is reménykedett, hiszen senki nem tudhat mindent, az orvosok sem, főleg, ha évekig húzódik valami. De erről semmit nem tudunk, hiszem a kérdező semmit nem írt a betegség mibenlétéről.

Magyon érdekelne, mi az a betegség, ami mellett "pár év" van hátra.

Ezt hónapokban, hetekben szokás mérni. A pár év idült betegségnek számít. Itt valami sántít.

Lehetséges, én ezt nem tudom megítélni. És talán nem is tisztem ez. Hozott anyagból dolgozom, tehát azokból az információkból, amik adottak. És még azt is mondom, ahhoz, hogy a helyzetet megítéljük, tudnunk sem kell, hogy igaz-e az eset, vagy sem.

A felvetésedre reagálva azt mondom, először is hála Istennek, hogy meggyógyultál, másodszor pedig a kérdéses úr helyében én bizonyosan megvártam volna, túlélem-e a bajt, leküzdöm-e a betegséget, és ha igen, akkor vállaltam volna a gyerekeket. A bizonytalanra, az élet-halál közötti létre semmiképp.

Kedves 41!

Nem beszelunk el csak itt-ott beleferditesz :)

Olvasd el a 38as hozzaszolast miszerint en egy hendikep kutyusnak nem adok eselyt, de hendikeppasinak igen haa jo vastag a tarcaja...

Erre tokeletesen valaszoltam a 39es hozzaszolassal, mire Te a 41esnel mar azt se tudod mire valaszolsz azzal, hogy jajj szegeny gyerekek! Anyagi sikon irtal nekem megjegyzest en ezen is valaszoltam...

Szerintem Te magad se tudod mi ezzel a dologgal a bajod, csak velemenyt alkotsz feleslegesen!

Sajnalod a gyerekeket (En is!) de jobb, hogy nem eltek meg es fogtak fel az apjuk halaltusajat!

Az O eletukon ez semmit se valtoztat...

Szerintem jol tettek, hogy vallaltak! A tragedia mindenkinek all! Az hogy orvostudomany szerint haldokolsz semmit se jelent! Nagypapam meghalni adtak ki hogy napjai vannak csak es 3 evig velunk volt! Neveloapam leukemias volt, ppapirforma szerint vegstadiumban volt, megis itt van! Nem telt el az 5 ev igy nem kiabalom el... De sokan elik tul az orvosilag josolt haalalukat! Ez van! En is vallaltam volna, mert van kikert kuzdenem, elnem! Vagy legyozom a kort vagy nem! A ferfi tudta, hogy meg fog halni x idon belul es gyereket vallalt! Te is gyereket vallalsz, reggel ovi suli stb hazafele elgazolnak beled mennek Te is meghalsz es minek szultel??

A riziko neked ugyanugy all! Honnan tudod hany halalos beteg fog teged tulelni? :) sehonnan...

Azért ennyire demagógnak tán mégse kellene lenni! Gondolom, annak belátására azért még te is képes vagy, hogy az autóbaleset, meg a halálos betegség végstádiumában való lét tragikus kimenetele NEM egyformán valószínű.

És talán még - már ha ennyire a pénz irányába tereled a beszélgetést - az is világos, hogy az illető hölgy nem Teréz Anya karitatív életáldozatát követi, hanem azokat az anyagi javakat élvezi, amelyek pár év betegápolás következtében az ölébe hullottak. Ettől én még - mint írtam is - nem zárom ki, hogy akár érzelmek is fűzhették a férjéhez. Mondjuk ha én lennék az a nő, elgondolkoznék, vajon megdolgoztam-e a vagyonomért, vagy sem, de mivel ez én vagyok, ezt a magatartást mástól nem várhatom el. Nem is teszem.

De, ha volnál szíves, és végigolvasnád a korábbi hozzászólásaimat is, akkor világos képet is kaphatnál arról, hogy az én álláspontom konzekvensen a gyermekvállalást kritizálta, és ehhez képest lényegtelen mellékszálnak tartotta a vagyonosodás körülményeit.

És, engedelmeddel felhívom szíves figyelmedet arra, hogy ez egy olyan oldal és olyan topic, ahol bárki véleményt formálhat, így még te is, és senkinek, aki gondolkodó embernek gondolja magát nincs joga mások kommentjeit felesleges véleményformálásnak titulálni...

Képzeld, én is végigolvastam az irományaidat, és nem minősítettem a hozzászólásaidat. Pedig megtehettem volna... :)

#37, valami elkerülte a figyelmedet: "Tudod, _számomra_ az igaz ember ott kezdődik, hogy... "

Most attól, mert én a winner-mentalitást megvetem (nem irigylem, megvetem), attól még valaki más tarthatja vonzónak... az ő baja lesz, nem az enyém:)))