Családot vállalni egy pénzes idősebb férfival akiről tudod hogy beteg?
Nincs problémám azzal ha valaki hozzámegy egy tőle majd 20 évvel idősebb férfihoz, ha pénzes és nincs is meg a szerelem akkor sem. Az ő dolguk. Viszon szerintem vannak határok.
Egy ismerősöm esete: huszas évei közepe-vége felé járó nő hozzámegy a 20 évvel idősebb főnökéhez és gyereket vállal! úgy hogy tudja a férfi beteg, pár éve van csak hátra. Nem mondom hogy csak a pénz motiválta, egyébként kedves, rendes nőként ismertem meg. Szép és okos is, megértem hogy a férfi beleszeretett, azt is hogy élvezni akarta még az életét. A nőt is megértem, a férfi nagyon rendes volt hozzá, úgymond igazi úriember, nagyon sok pénze lett így, egy szakmájához illő vállalkozást is átvehetett. Megérte neki. Ezzel így szerintem még nincs baj, mindenki jól járt mondhatni. Viszont vállaltak két gyereket. A férfi nagyon akarta, mert korábban nem volt neki. A nőnek annyi kikötése volt hogy legyen kettő, ne nőjön fel egykeként. Meg is születtek, egy év korkülönbséggel. Nem sokkal később az apjuk meg is halt.
Eddig nem tudtam a hátteret, nem volt semmi gondom a nővel, aranyosnak tűnt, egyedül van amúgy. Nyugodt, békés gyerekkort biztosít a gyerekeknek, tipikus jó rájuk nézni család, emellett anyagilag is toppon van rendesen, mindent megadhat majd nekik. Tudom hogy teljes családban sokkal rosszabb helyzetben vannak gyerekek, nekem mégsem tiszta helyzet, hogy úgy vállalt be két ártatlan gyereket hogy tudta nem lesz apjuk. Szerintem ez erkölcsileg nem megengedhető. Mit gondoltok? Én vagy csak túl lelkiismeretes? A többi, pozitív dolog helyettesítheti az apát?
"Szerintem itt az a kulcs, hogy a nő meg akarta adni azt, amire a férfi annyira vágyott: átélhette, milyen apának lenni, mielőtt meghal." - hát nem tudom, ha nekem altruista természetem van, akkor ezt pont nem egy gazdag, sikeres, győztes-típusú emberrel teszem ilyen helyzetben, hanem ellenkezőleg, olyasvalakivel, akinek kell a siker, a boldogság az életében, mert eddig kevés jutott neki - azt gondolom.
Szóval, ha ez a történet most egy átlagos (vagy akár az alatti) jövedelmű emberről szólna, akkor azt hiszem, - minden ellenkező megfontolásom fenntartása mellett - alapvetően tisztelném a nőt a bátorságáért, hogy így belefogott. Viszont nem hiszem, hogy annak járna újra több az élettől, akinek addig is több járt.
30. vagyok.
31:
Ezzel az erővel el is könyvelhetjük, hogy egy gazdag férfinak nem jár a szerelem, mert olyan nincs, hogy őt valaki ne a pénzéért akarja.
Olyat se láttunk még, hogy a férfi meg a nő a munkahelyen megismerkedik és egymásba szeretnek, a férfi meg idősebb. Na bumm!
Itt az a kérdés, hogy valaki látott-e már közelről gyereket?!?
Mert ha igen, netán neki is van, akkor pontosan tudja, hogy nem olyan baromi egyszerű egyedül felnevelni, segítség nélkül.
Ez a nő mégis vállalta.
Mert a férje szeretett volna gyereket.
Azért kettőt - véleményem szerint - mert nem azon filózott, hogy amint megözvegyül, éli világát, és jöhetnek a pasik meg a szerelem. Nem, ő úgy gondolta, hogy mindkét gyereknek a férje legyen az apja.
Nem a pénzért szült, elvégre miért tenné?! Ha már egyszer férjhez ment hozzá, így is, meg úgy is megkapja az örökségét.
Tehát baromság, hogy ezért szült.
Azért, hogy átélhesse az apaságot a férje.
Ennyi.
Az egy másik dolog, hogy sok embernek ez akkor is böki a szemét, és csak a rosszindulat beszél belőlük, ha nem ismerik a szereplőket.
Itt jelen esetben egy pénzes pasiról van szó. Ettől már nehogy kevésbé legyen fontos, hogy apa lehessen halála előtt, mintha egy csóró, napról napra tengődő raktárosról lenne szó.
Ez a hozzáállás enyhén szólva is gusztustalan, hogy ha van lóvé, akkor ott már semmi se lehet szép, megható, kedves, szeretettel teli, csak gusztustalan pénzéhes dögökről van szó, meg önző pénzeszsákokról...
A válaszokat átolvasva külön megdöbbent, hogy sokan azon ki se akadnak, ha egy nő a pénzéért megy hozzá a pasihoz, de hogy gyereket szül neki, az már gáz. Miért?!
Ezzel erővel az is gáz, amikor egy anya az élete árán is megszüli a gyerekét, mert milyen roha.dt önző dög, hogy a férje nyakára szül egy gyereket, akit aztán egyedül nevelhet fel, inkább vetetné el.
Pfff....
Ott tévedsz, hogy a kérdéses férfi nem élte meg az apaságot, mert időközben meghalt. És pontosan tudta, hogy nem is fogja megélni, mert nem lesz rá ideje, tehát a szándéka sem lehetett apának lenni. Az apaság ugyanis nem azt jelenti, hogy egy férfi gyermeket nemz, hanem az, hogy a gyermekéért felelősséggel van, (fel)neveli, és később is, míg ereje engedi szereti, támogatja, törődik vele.
Ha egy férfinek joga van a gyermekhez, akkor a gyermeknek is joga van az apához.
Ha ennek a férfinek valóban minden vágya egy-két gyermek lett volna, akkor feltehetőleg fiatal éveiben mindent megtett volna azért, hogy ez az álma valóra váljon...
Ez a két gyermek eleve 50% esélyvesztéssel fogant és indult el az életben, csak azért, hogy holmi takarékbetétkönyvek, meg biztosítások kedvezményezetti rovatában szerepeljen a nevük.
Én elhiszem, hogy talán mindenkinek jobb úgy meghalni, hogy tudja, a biológiai életének van folytatása. De ez az öncél rettenetes ár a félárvaságra ítélt ártatlanokra nézve, akiket e halálközeli vágy ab ovo foszt meg az apától.
Az én szememben ez az egész merő önzés.
Odaadhatta volna egy árvaotthonnak is azt a pénzt...
"Viszont nem hiszem, hogy annak járna újra több az élettől, akinek addig is több járt."
És mégis miért? Aki jómódot teremtett maga körül, vagy esetleg örökölte, annak kevesebb "jár"? Miért is? Talán irigy vagy?
#34, azt gondolom, hogy mindenféle jog meg erkölcs, meg vallás meg akármi legfőbb legitim funkciója az, hogy megteremtse a biológiai evolúcióval ellentétes irányú társadalmi evolúciót, igyekezzen kiegyenlíteni azt.
És ugyan már, mire legyek irigy, ld #15... nekem munkanélküliként, a járda mellől dekket szedve jött össze ugyanaz, érzelmekből... innen legfeljebb csak sajnálni tudom azt, akinek ez csak sok pénzzel megy... és tudod miért? Nem kevéssé pont azért, mert megvetem a "győztes mentalitást", illetve az ennek női párját a legjobb genetikai és/vagy eltartóképességű partner keresését... tudod, ez a biológiai evolúció iránya, pont ezt kell ellensúlyozni.
Tudod, számomra az igaz ember ott kezdődik, hogy ha választani kell mondjuk 5 kutyakölyök közül, akkor még véletlenül sem a legerősebbet, legéletrevalóbbat választja, hanem a hendikepesnek ad esélyt...
Na itt mar az idiotizmus megy...
Eskuszom szegyellhetjuk sokan magunkat, hogy onzon boldogok akarunk lenni! Ha csak 1 evre is akkor annyira! Tisztelem a feleseget! Hatalmas aron tette boldogga a ferjet!
Szerintem rengetegen alomvilagban elnek... Es igen en egy hendikeppes kutyusnak nem adok eselyt... Nincs ertelme! Valamiert elerte a Ferfi amit a csaladra hagyott es ehhez biztos sok onzo huzasa volt az eletben, de ez van...
#35:
"Es Anya mond az igazi szepseg tenyleg belulrol fakad?"
"Ezt valami ronda ember mondta neked. Ugye?"
Ne vedd mar a jogot, hogy az embereknek definialod, hogy mi helyes es mi nem.
En igaz ember vagyok es rohadtul szeretek gyozni is.
A hendikepes kutyusnak nem adsz esélyt, de a hendikepes pasasnak igen - feltéve, hogy jó vastag a pénztárcája, ugye?
"Ott a haza, hol a haszon" - milyen igaza van Katonának!!! Kiváló megfigyelés.
Itt elkonyvelted hogy a no csak a penztarcara ment... De honnan tudod kinek milyen Ferfi kell?
Nem a hendikeppes pasi a legjobb szo... Sose jottem olyannal ossze aki nem ambiciozus es celratoro! Olyan nem kell aki csak leragad megelegszik es nem tudok ra felnezni mert egy zsak szart er az elete...
Mindegy lenne, hogy hany eves es beteg-e (legyen hendikep pasi akar de ha beleszeretek tudvan, hogy utolso eveit eli mindennapjat igyekeznem gyonyoruve tenni!)
Es ja... En nem tudnek felnezni egy szegeny emberre mert megalkuvo, nem vveszi a faradtsagot, hogy sporoljon tanulasra, szebb eletre... Hanem kiegyezik azzal ami jut!
En az ambiciozus torekvo embereket szeretem akikre felnezhetek es ez tobbsegeben nem a vesztes tipus...
Lepontozhatsz, leszolhatsz, de van aki nem a hendikep kutyusokat gyujti es egy beteg emberben nem csak azt latja, hogy ezaz! 1-2 ev es boldog haz/auto/vallalkozas tulajdonos leszek!
Nem teljesen ez a szitu, de a lényeg ugyanaz, az egyik hozzászóló kapcsán jutott eszembe.
Tegyük fel, hogy van egy pár, akiknek van egy gyereke, boldogan élnek. Jön a következő baba, és komplikáció lép fel szülésnél, el kell dönteni, hogy kit mentsenek. Én anyaként biztos azt mondanám, hogy a babát mentsék, engem hagyjanak meghalni. Akkor ez is önzés, mert a másik gyermekem félárvaságra ítélem? De ha a saját életem választom, akkor viszont megölöm a gyerekem.
Vannak helyzetek, amiben ha nem vagyunk benne nem érthetjük. A kérdésben szereplő is pont ilyen. Nem is szeretnék annak a nőnek a helyében lenni, aki vállalni merte, hogy egyedül neveli fel a gyerekeket. Én sem értem, de nem mondanám rá, hogy a pénz motiválta.
Egyszer láttam egy dokumentumfilmet, ott is halálos beteg volt a pasi. Vállaltak két gyereket, akik lombikkal jöttek csak össze. Anyuka ott volt két gyerekkel és egy halálos beteg férjjel, aki járni alig bírt. Engem nagyon nyomasztott még látni is ezt, és igazából örültem, hogy nem vagyok a helyükben. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!