Mi tévő legyek? (Légyszíves csak értelmes válaszokat írjatok. Olyanokra nem vagyok kíváncsi akik a másikat fikázzák. )

Próbálom röviden vázolni a helyzetet. Van egy egyéves kislányunk, egész nap itthon vagyok vele, magamra semmi időm nincs. Ő elmegy reggel dolgozni 6-ra, este 6-ig ott van. Fél 7-kor hazaér, megvacsizunk, fürdés stb. Nekem megint ott a kislány, ő leül a gép elé vagy mást csinál. Ha megunta lefekszik aludni. És akkor én?? Nekem ennyi jár? Alig várom a hétvégéket, hogy velünk legyen abban a 2 napban, erre mi van? Szán rám kb 10 percet a napjából. És amikor szóvá teszem, még én vagyok letolva 'dehát egész nap veletek voltam, nem?' . De éppenséggel velünk volt, de se egy puszi, se egy ölelés, azért is még én vagyok a hibás ha közeledek felé 'mit kell a nyakamban lenni egész nap?' . Holott csak megöleltem volna és eltolt magától. Velem van a baj? Hiányzik, hogy nem törődik velem. Úgy érzem, hogy teljesen elidegenül és semmibe vesz. Hiába próbálok vele erről beszélni, szerinte minden rendben van. Beszélgetni nem hajlandó velem, akkor mit tegyek? Szeretem és nem akarom, hogy ez legyen. Hiányzik. Annyival elintézi mindig, hogy szeret ő is. De semmivel nem mutatja ki, lassan kételkedek benne, hogy szeret-e egyáltalán.