Mi tévő legyek? (Légyszíves csak értelmes válaszokat írjatok. Olyanokra nem vagyok kíváncsi akik a másikat fikázzák. )

Írj neki emailt. Ha gép előtt ül, talán elolvassa. Bár ez szomorú, hogy ennyire elhanyagol, nem irigyellek.

Vagy egyszer add neki oda a gyerkőcöt egy hétvégén, és jelentsd be, hogy akkor most elmész a barátnőiddel, mert programotok van. Legyen ez csak egy tea, vagy kávé, vagy egy mozi. Kb. 3 órát lenne a picivel egyedül otthon, és majd meglátod, hogy reagál.

De próbálj meg vele azért leülni beszélni. Ha kell, kicsit erélyesebben, de ne ordítva, számonkérően, és flegmán, szóval hozd a tudomására, hogy márpedig neked nem esik jól, hogy ennyire elhanyagol, de nem csak téged, hanem a picit is.

Jobb esetben észhez tér. Rosszabb esetben nem.

Ha utóbbi jönne számításba, biztos, hogy nem maradnék vele, mert te sem vagy boldog, ő elvan, a gyerkőc meg, mivel te foglalkozol vele, ő sem lesz önfeledten boldog. Ahogy mondani szokták:

A babák, gyerekek csak annyira boldogok, és kiegyensúlyozottak, mint az édesanyjuk.

Sok sikert kívánok, hogy béküljetek azért, mert mégiscsak a gyermeked apja, akit (gondolom) még szeretsz, és vele is szeretnél maradni a későbbiekben.

Uhhh, ez így durva. Nem hogy örülne, hogy akkor ketten vagytok.

Elég fura, hogy neki nincs igénye a kettesben eltöltött időre. Inkább pont fordítva szokott lenni, hogy kisgyerek mellett, kevesebb idő marad egymásra és ez zavarja a férfiakat, hogy inkább anyuka a szerelmük és nem nő. (Persze mindkettő, ne értse félre senki, gondolom értitek mire gondolok.)

Nekem biztos az jutna eszembe, hogy nem szeret már, vagy van valakije.

Az én volt párom is így viselkedett anno.

Mindig kérdeztem, hogy tán velem van-e a baj, megbántottam vagy mi a gond. Mindig csak hárította a választ, hogy fáradt, nyűgös, máshol jár az agya.

Aztán sajnos később kiderült, hogy unta magát a kapcsolatban és ezt nem merte nekem elmondani...

Sajnos a mi esetünkben már késő volt helyrehozni a dolgokat, de talán nálatok még nem az.

Próbáld meg rábírni hogy változtassatok. Tényleg több HASZNOS szabadidőt kellene eltöltenetek kettesben vagy akár a babával is. Fel kell dobni az egyhangú hétköznapokat, mert besavanyodtok és csak a széthúzás lesz a vége.

Mindenképp beszélj vele, mondd el neki, hogy te nem ilyen életre vágysz és valószínűleg egy nő sem!

Ha ezen nem tud változtatni és nem tudtuk újra egy párt alkotni, nem csak elméletben, akkor ne erőltessétek!

Én kerek perec megmondanám neki és éreztetném, hogy nem függök tőle, a gyerek ellenére sem és ha szükséges, lépek is, mert inkább éljek egyedül boldogan a gyerekemmel, mint egy rossz házasságban, ami a gyerek rovására is mehet később. Veszekedések, feszengés stb, a baba érzi!