Gyermekes fiúval / férfival kezdeni?

Már inkább harmincas anyuka vagyok, és nem a saját tapasztalatomat írom le, hanem amiket a környezetemben látok. Ha én lennék ilyen helyzetben, az nem lenne kizáró ok, a a férfinak van az előző kapcsolatából egy gyereke.

DE!! Az mindenképpen érdekelne, hogy milyen körülmények között,miért vált el/ szakított a gyerek anyukájával, és mennyire gondoskodik továbbra is a gyerekről. Ez nagyon sokat elárul az illetőről, és előrevetíti, hogy mire számíthatsz. Alapvetően úgy gondolom, hogy intelligens emberek tudják kezelni a helyzetet.

Van olyan ismerős, ahol a család (feleség, férj, két közös gyerek) viszi magával nyaralni a férj korábbi kapcsolatából származó gyerkőcöt is. A gyerekek pedig testvérként kezelik egymást.

Viszont van olyan (nagyon fiatal lány) ismerős is, aki összejött egy pasival, aki elhagyta a gyerekét és az anyját. Nemsokára jött náluk is a gyerek, majd a pasi ismét lelépett. Szóval nagyon nagy különbségek vannak pasi és pasi között.

kb. olyan mint gyerekes anyával összejönni..

szerintem hülyeség..

mert ha netán mégse úgy alakulna a dolog akkor rosszabb mint egy sima szétmenés..

29 éves vagyok.4 éve vagyunk együtt,másfél éve házasodtunk.A férjem most 39 éves a kisfia 8 éves.

Kapcsolatunk elején voltak kisebb nagyobb gondok anyukával mert nem tetszett neki,hogy apa gyorsan túllépett rajta.Az ő kapcsolatuk sosem volt jó.A kicsi is becsúszott gyerek gyógyszer mellett ami nem volt véletlen.Ezt az anya mesélte ittas állapotban egy buli alkalmával.A mai napig egy szót sem szól hozzám.Apukával sem beszélt már legalább fél éve.Ha valamit akar smsben közli,vagy a gyerekkel üzen.Mostanra már békén hagy minket,férjhez ment és lehet még a héten meg is szül.

Egész héten kettesben vagyunk a férjemmel,2 naponta beszélünk a gyerekkel telefonon.Minden hétvégén itt van nálunk.Nagyon jó a kapcsolatom a gyerekkel első perctől kezdve elfogadott.Voltak kisebb-nagyobb vitáink vele ezt kár is lenne tagadni de aki azt mondja minden tökéletes az hazudik.

A gyerektartás kicsit sok de ebbe nem szólhatok bele.Tudom miért ennyi.Addig nem költözött ki a férjem mellől amíg nem írta alá a papírt,hogy ennyit fizet.(48ezer)Tehát kénytelen volt.Fenyegetőzött,hogy 2 hetente fogja látni a gyereket ha ezt nem írja alá.

Igazából most,hogy minden "jóra fordult már azt mondom,hogy nem baj,hogy volt neki már gyereke,de ha őszinte akarok lenni nem biztos,hogy még egyszer újra ezt végig tudnám csinálni.

Nagyon szeretem a férjemet de az ex nagyon megkeserítette az első évünket.Az sem tetszett neki mikor engem feleségül vett mert őt majdnem 10 év után meg sem kérte.Visszagondolva megérte a harcot vele mert most boldogok vagyunk de volt idő,hogy szívem szerint léptem volna.Nem akadályoz a gyerek miket semmiben,visszük magunkkal ha olyan van mindent meg lehet oldani.

Ha valami még érdekel kérdezz nyugodtan! :-D válaszolok

Ilyenbe csak akkor menj bele, ha szereted a gyerekeket, MÁS GYEREKÉT IS tudod szeretni! Továbbá ha nem vagy féltékeny típus!!!

Se a gyerekre, se az anyjára nem lehetsz féltékeny, különben elmérgesednek a dolgok, hiába szeretnétek is egymást... Nem irigyelheted a gyerekkel töltött idejét (javasolt inkább bekapcsolódni a közös programokba, ahogy lehet, és már több lesz az az idő...), továbbá el kell fogadnod, hogy fog találkozni az exével a gyerek miatt, és meg kell benne bíznod... (Még ha békében váltak el, akkor is!)

Na ezeket neked kell tudni, hogy hogy állsz a gyerekek szeretetével és a féltékenységgel. Ez ilyen alapkérdés...

A többire nem válaszolok, mert túlságosan egyén+szitufüggő.

Legjobb barátnőm jár másodszorra ebben a cipőben.

Sok múlik azon, hogy a pasi, hogy lépett le és milyen a viszonya az ex-el.

Az első kapcsolatánál az ex-barátnő egy rém rossz indulatú, hisztis spiné volt, aki azt is alig akarta megengedni, hogy egyáltalán találkozzon a kislány az apjával ha meg találkoztak akkor a család is a nyakán volt a srácnak. Pedig nem volt tányér dobálás a szakításnál.

Abba meg végképp nem egyezett bele, hogy a barátnőm is találkozzon a kislánnyal, hogy a párja elhozza hozzájuk a gyereket. Pedig évekkel a szakításuk után találkoztak tehát nem a barátnőm miatt mentek szét ráadásul ő gyógypedagógiai asszisztens 10 évet húzott le egy gyermek otthonban tehát nem lett volna baja a gyereknek. Nagyon úgy tűnt, hogy az ex nem bírja elviselni, hogy a volt párja ismét boldog.

A srác rendesen fizette a gyerektartást kertészként jól keresett de egy albérletben sokkal nehezebb az több pénzt elvisz de ha ketten keresnek az más. Szóval meg kellett birkózni az ex-barátnő rigolyáival azzal, hogy vannak olyan hétvégék, amikor nem töltitek együtt az időt a láthatás miatt.

A mostani kapcsolata is valami hasonló de nem annyira. A mostani párja egy jól működő vállalkozást hagyott ott az asszonynak, úgyhogy nem kell fizetnie gyerektartást de mivel kevés időt töltött a gyerekével meg most is kevesebbet tölt így anyagilag próbál kompenzálni a pasi. Ezt meg a dörzsölt kis tini alaposan ki is használja.

Rém elkényeztetett megszokta, hogy mindent megkap. Barátnőm próbálja nevelgetni, terelgetni meg beszélni a pasi fejével, hogy nem pénzzel kéne megvennie a gyerek szeretetét. Egy alig tizenéves kis csajnak nincs szüksége fullos mobilra meg több tízezer forintos cuccokra stb. mikor egyrészt anyuka bármit meg tud neki venni ők meg nyomorognak az albérletben és filléreznek. Inkább menjenek el valahová, közös program meg ilyenek.

Negyven felé már benne van a pakliban, hogy az egyik félnek vagy mindkettőnek már van egy-két gyereke az előző kapcsolatából.

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Ezek a válaszok is hasznosak nagyon!

23 éves vagyok, 2,5 éve van párom akinek van egy 5,5 éves fia.

Eleinte fura volt, mert nem tudtam a gyerekkel mit kezdeni. Aranyos volt meg minden, de hát 2,5 évesen még csak 1-1 napot volt nálunk, nem egy teljes hétvégét. Fura volt, mert nem akartam beleszólni a gyereknevelésbe de a párom mindig kikérte a véleményem. És ugye azt se akartam ,hogy a gyerek a fejünkre nőjön.

Anyagilag sokszor volt nehéz, mert a gyereknek mindig minden kell, játékból a legdrágább, ha kap egy csokit akkor az az egy neki nem elég hanem kell még ez meg az meg amaz. Meg ugye a gyerektartáson felül sok ruhát vettünk amit hazaküldtünk, aztán mindig olyan ruhákat küldött vissza az anyuka ami kicsi a gyerekre és szorítja vagy rá sem megy vagy elvan szakadva vagy foltos.

Mivel 2hetente jön hétvégén és együtt élünk, így van időnk egymásra. Csak néha hamar elmegy az a 2 hét :)

A gyerekkel jó a viszonyom, bár kellett kb 1 év, vagy 1,5 mire a párom kettesben mert hagyni vele akár fél napra is. A gyerek feszegeti a határokat, mert anyukánál lehet. Hát nálunk nem, főleg nálam. Sokszor megsirattam (soha nem bántottam),mert hisztizett mert nem az volt amit ő akart.

Az anyjának nem panaszkodott hogy utálna engem vagy félne tőlem.

Az anyukával eleinte rossz volt a viszonyunk, nem tudom miért. Kellett egy kis idő mire elfogadta hogy a gyereke szeret engem és én is őt. Most jóba vagyunk. Ez igy a legjobb mindenkinek.

A nevelési dolgokon sokat veszekedtünk a párommal mert ő engedékeny a gyerekkel olyan dolgokba is amibe nem kellene (édesség evés étkezés előtt, kézmosás, fürdési idő, mesenézés, mikor aludjon el, mivel játszhat stb.)

23L