Fél év után sem alakult ki a szerelem kettőnk között, mégis szeretjük egymást és ezért nem akarunk szakítani. Mi a véleményetek?

Hetes nagyon jól leírta.

A legtöbben el vannak tévedve ezzel a dologgal kapcsolatban. Nem az a szerelem, amikor rózsaszín szemüvegen át látsz mindent. Ezt fellángolásnak hívják.

Az igazi szerelem az az, amikor a másikat a hibáival együtt is képes vagy imádni, a személye kompatibilis a tiéddel, tisztelni és csodálni tudod őt azért, aki, a gondokat meg tudjátok oldani, közösek a céljaitok, és testi-lelki társai vagytok egymásnak. Az én részemről sem volt sosem rózsaszín köd meg nagy pillangószárny csapkodás. Aki fele ilyet éreztem még tinikoromban, azzal hatalmasat szakítottunk, mert nagy pofára esés volt igazán megismerni a másikat.

A férjemmel sokkal mélyebb a kapcsolatunk, mint az a bizonyos fellángolás. Ez már jóval több. Lehet ezt hívják lelki társnak, nem tudom. Csak sajnálom, hogy sokan a szerelmet azzal a max. 1-2 évig terjedő állapottal azonosítják, ahol minden tökéletes és cukormázas.

vagy ez csak szimplàn tàrsfüggősèg...

jobb ketten mint egyedül....