Eljöttem pénzhiány miatt külföldre. Sajnos hátrahagyva a családomat, páromat. Iszonyatosan hiányzik mindenki és honvágyam is van. Messze még nagyon a hazamenetel ideje. Van még valaki hasonló cipőben? Jó lenne h megosztaná velem. Mit érez?

Nagyon nagy gubancnak kellett lennie ahhoz, hogy hátat fordíts mindenkinek.

Mit lehet ilyenkor mondani? Te döntöttél így.

Attól függ mióta vagy kinn... ha 1-2 hete, akkor érthető. Ki kell bírni, aztán majd elmúlik de legalábbis jobb lesz.

Ha hónapok óta kint vagy és egyfolytában ezt érzed, akkor most nem neked való a külföldi munka, inkább gyere vissza.

Ha már régóta kint vagy, akkor is néha rádtörhet ez az érzés, de utána el is múlik. (saját tapasztalat, több mint 3 év külföld)

Az első pár hónap nehéz, de aztán majd egyre jobban elfogadod a helyi környezetet, hidd el. Az lebegjen előtted, hogy miért teszed. Legyen célod. Ha összeszeded magad anyagilag, gondolom párodat is kiviszed, és majd ő is munkába áll.

Én azért jobb helyzetben voltam. Én párommal jöttem ki a nagy idegenbe, de senki más nem volt itt, és nem is lezsnek. Kell hozzá pár év, mire elfogadod, hogy ez most már mindig így lesz. 6 éve vagyok kinn.

A mai napig hiányzik az utca illata, a város, a magyar szó, az ételekről már nem is beszélve, mert arról kisregényt írhatnék itt.

De én szerencsre nem csak elfogadtam, de megszerettem is a helyet. Persze ez más. De az otthon ott van, ahol azt te megteremted.

Az én párom is kinn van Münchenben, már 1 éve egyedül. :-( 6 hetente jár haza.

Együtt indultunk ki, aztán én vissza jöttem vigyázni a fiára. Mert ide jött suliba.

Eleinte 4-5 hetente jött haza, aztán 6 lett belőle. Most legutoljára 7 hétig volt oda.

Ő is egyedül van szinte (1db magyar munka társa van, de az nem normális, nem jönnek ki jól) Abból áll a napja, hogy elmegy dolgozni, aztán bevásárlás, haza menetel, főzés, netezés, vagy olvasás.

Sokat beszélünk telefonon, de az nem ugyan az.

És nem, nem megy el gyorsan az idő. :-( Mi mind ketten úgy vagyunk vele, hogy inkább szombaton is megyünk dolgozni, csak hogy kicsit ne erre gondoljunk.