Megváltoztam és félek hogy ilyen maradok!? Ez így nem jó! Hogy lehetnék ismét kedves?

Köszönöm aranyos vagy. Csak azt nem tudom hogy felfogom mi a baj velem, felfogom milyennek kéne lennem, hogy szeressem magam, szeressenek mások is. De nem tudom mit tegyek, hogy valósítsam meg tettekben, amit fejben már felfogtam? Fáj saját magam ilyennek látni.

(Már vártam, hogy írj)Önmagad ismerete szükséges. Végig kell gondolni gyerekkorodtól fogva. Ha van kedved pötyögni, akkor írd le milyen voltál pl 8 évesen, majd 12 évesen, s 16, 18 évesen. Pozitív élmények, negatív élmények. Akkor lehet majd látni, hogy van a kisördög. Ne takargass semmit, hisz ez csak rólad szól, érted szól.

(magam is így éreztem sokáig, nekem ez segített).

Szorítok neked! Gondolatban veled vagyok!

Az önkritikád fejlett, az önismereted már kevésbé.

Azt írtad, hogy mindig is meg akartál felelni - van egy álomképed magadról, hogy milyennek kellene lenned, és közben azt tapasztalod, hogy egyáltalán nem olyan vagy.

Ne álmodozz! Nézz szembe magaddal, hogy aztán elfogadhasd minden tulajdonságod.

Eszembe jutott Weöres Sándor: A teljesség felé írása. Mindjárt idemásolok néhány idézetet belőle.

Munkád van? Vagy csak a család és a lányod körül tevékenykedsz? Nem lehet, hogy ez az a megváltozott körülmény, ami miatt te is elégedetlenné váltál magaddal szemben (amit a környezetedre vetítesz ki)?

Az egyéniség szétbontása

Egyenként vizsgáld át egyéniséged minden tartalmát és rendezgesd. Figyeld meg szokásaidat: honnan erednek, mit művelnek, hova tartanak.

Bontsd szét egyéniségedet és minden tartalma idegenként fog mutatkozni előtted.

Bontsd szét egyéniségedet és ne félj, hogy elszegényedsz: mert helyébe-tódul a határtalan összefüggés gazdagsága.

Bontsd szét egyéniségedet és ne félj, hogy bármit is elveszítesz: mert ha a mosdatlant kiutasítod, mosdottan a helyén találod.

Bontsd szét egyéniségedet és szabaddá válnak lelked végtelen áramai, melyek nem benned vannak és nem kívüled, áthatnak mindenen.

Akin egyénisége uralkodik: ha előrejut, pöffeszkedővé, ha lemarad, ronggyá válik. S aki egyéniségén uralkodik: valójában nem érinti a szerencse és a balsors.

A jóságról

Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.

Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.

És ami szerintem ide a legtalálóbb, a gondolat a jó és rossz tulajdonságokról, a bennünk élő szörnyek szelídítéséről és az önbecsapásól:

A vágyak idomítása

Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél.

Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.

Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.

Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba; ezentúl a szörny még-nyugtalanabb és lassanként megrepeszti a falat. Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted; gondozd, mert könnyen szelidül és derék háziállat lesz belőle.

Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek. Ápolt tulajdonságaid jók; becézett, vagy elhanyagolt tulajdonságaid rosszak.

Küldöm szeretettel, használd ezeket a gondolatokat!

Én ugyanilyen vagyok, mint Te. Engem megtanított az élet arra, h keménynek mutassam magam. Közöny és minden amit te írtál vált a védőfalammá. A maszkommá. Aztán egyszer kibukott a bili, és rájöttem, h évek óta szerepet játszom. És ha a rosszat elutasítom, elutasítom a jót is-ilyenek a falak. De tudtam, h belül ott van a régi énem. Lett kinek megmutatni, de vívódtam, nem tudtam sokszor már, h mi a felvett tulajdonság, és mi az ami én voltam egykor is. Hát ennek az lett a vége, h már nem játszom szerepet, de egyes szituációkban még mindig nem vagyok önmagam. Hol ilyen vagyok, hol olyan... Sok mindenről határozottan 2 véleményem van stb...

Te nem a lelked megmentésére választottad akár tudat alatt is azt a személyiséget, aminek ma látod magad?