Nagyon nehéz élete lesz?

Első testvéremen kívül nekem is csak a szüleim vannak, senki más.

Neveld nyitottnak, hogy könnyen barátkozón, és legyen igazi barátai.

# 2/3

Mert mondjuk karácsonykor a kutya nem néz rá, elveszíti a munkahelyét nincs senki aki akár csak egy száraz kenyeret adna neki stb.

Hát ha a gyerek még kislány, és te már most azt neveled belé, hogy nagyon sz.ar élete lesz emiatt, akkor igen, szerencsétlennek nehéz lesz kikecmeregni abból a gödörből, ahová a meglehetősen depressziósnak tűnő anyja lökte gyerekkorában. Az agyam ledobja az ékszíjat, komolyan...

Remélem, a kislányod érdekében összeszeded magad, és nem azt fogod neki mantrázni, hogy márpedig neki nagyon nehéz élete lesz... Kérdezi, hogy neki mikor lesz testvére? Párszor elmondjátok neki, hogy nem lesz, és kész, gyerek meg fog nyugodni. Persze csak akkor, ha nem kell sírnod se neked, se a férjednek, miközben válaszoltok.

Szerintem ebben nincs semmi.

Ettől még nem lesz rossz élete, igaza van az előttem szólóknak abban, hogy nyitottnak kell nevelni, hogy sok barátja legyen.

A másik, amire fontos figyelni, hogy mivel egyke, ettől még nem szabad nagyon elkényeztetni!

Ezen kívül higgyétek el nekem, inkább legyen 2 rokona, de azok szeressék, mint 600 rokon, akivel mind felszínes a kapcsolat.

Jaj, ennyire nem tragikus ám a helyzet :) Nekem apám se volt, unokatesó se, semmi, igaz, kezdetben pár egyéb rokon igen. Jobb, ha van testvér, de ha nem, ahogy mások írták, lehetnek barátai...

Hogyhogy mi lesz vele felnőttkorában? Lehetnek barátai, párja... Nekem az anyósom is sokat segít az ilyen családhiányomon, főleg, hogy már teljesen árva is vagyok. Az apát speciel nem pótolta senki, anyám 2. férje semmiképp, de ilyen az élet.

Két jó szülővel (csak feltételezem, hisz nem tudhatom. vigyázzatok magatokra ám, éljetek egészségesen, sokáig :D), az életre felkészítve, egy normális, szociális gyerek azért nem indul olyan rosszul az életben. Te kellően érzékeny vagy erre, tudsz adni egy kis többletet a gyermeknek, ami jó dolog, ha nem viszed túlzásba az aggódást és ragaszkodást (az én anyám más típusú volt, tiszteltem, szerettem, de elképesztően magányos voltam kamaszként). Vidd társaságba, járasd erre-arra, érdeklődése szerint, ne aggódj feleslegesen, simán lehet boldog ember így is. Legalábbis annyira, mint mások, akiknek nagyobb családjuk van...