A fiam rettentő szomorú! De nem mond semmit. Mit tegyek?

Tudom nem avatkozhatok már bele az életébe mivel 22 éves.A nyáron szerzet egy házat magának és ott élt a barátnőjével két hónapig.Majd szétváltak.

Nem mondanám,hogy azóta lenne ilyen,hanem az egész karácsonyi ceremónia alatt kezdődött.

Elejébe sűrűn haza járt mondván,hogy ő nem akar egyedül élni.Aztán meg fogja magát és közli,hogy velünk nem akar...Eléggé ingerlékeny,valamelyik nap elvitt a távoli rokonokhoz és az autót szabályosan szétgyilkolta,hajtott mint az örült,pedig nem ilyen volt.

A legrosszabb,hogy nem mond semmit,hanem egyből letámad és elköszön.

Pszichológushoz kellene menni e vagy hagyjam,csak rossz látni,hogy ilyen...

Annyira látszik az arcán,hogy nincs élet kedve.Szerintem csak hiányzik a lány neki,bár azt is ő szúrta el...Mit kellene tenni?Vagy nem nagyon kellene beleavatkoznom?

N