Sokszor utálom az anyámat. Én vagyok a rossz ember?

Nem vagy egyedül ezzel a problémával! Én nem utálom az anyámat, ő utál engem. A bátyám a mindene, anyuci pici fia, aki kitünő tanuló volt mindig, színötösre érettségizett, és lediplomázott.

Én a csoffadtka gyerek vagyok, aki általánosban erős négyes, középsuliban erős hármas volt, és most az egyetemen sem hozza az elvárt színvonalt. Nem vagyok csinos, sem jó tanuló, ez a két legnagyobb eget rengető problémája anyámnak. Meg is kapom érte hosszú évek óta a büntetésem, szétvágja a ruháim, kihajítja a dolgaimat, tőr zúz, kötekszik velem állandóan.Én meg hősiesen állom. Ez jutott nekem, eleget pattogtam miatta, felesleges, úgyse lesz jobb... :)

22L

A fogalmazásod nagyon szélsőséges: minden második szavad a mindig és soha. Az élet nem fekete vagy fehér, nem hiszem, hogy állandóan csak rosszat kaptál. Mivel írod, hogy jó tanuló voltál és jó állásod is van, mindez szerető család nélkül nem menne.

Lehet, hogy egy kicsit túl sokat vársz el anyudéktól? Vedd észre a jókat is, ne csak a rosszakat. Valószínűleg, anyud csak másképp szeret, mint ahogy te szeretnéd, de attól még szeret.

Ettől még nem vagy rossz ember, csak gondolkozz el azon, amit írtam.

Anyukád is emberből van,meg te is.

Igen néha utálunk mindenkit(vagy valakit).Ez igazán rajtunk múlik.Hiszen valakiben láthatjuk a rosszat,meg a jót is.

Nem azzal kellene foglalkozni,hogy a nővéredet miért,hanem magaddal.

Apukádnak nem kell beszólogatni,akkor se ha ő azt teszi.Nem muszáj olyannak lenned,mint ő.

Egyébként lehet hogy tényleg jót fog tenni a távolság,de "sohatöbbé"-t nem kell mindenáron betartanod.

Egyébként nem vagy rossz ember.Azt kell megtanulnod/megszoknod,hogy ennyire képesek és ezt el kell tudni fogadnod.

Sokszor én is éreztem hogy nem szeret anyukám ugy mint az öcsém aki ugyan ugy felnőtt ember de aztán rájöttem hogy nem igy van ez!Anyukám mára sajnos nincs itt velünk és sok mindent meg adnék érte hogy éljen és meg osszak vele bármit is! Örülök hogy nem bántottam meg soha!

Probálj vele beszélni hogy érzel stb...hátha segít

Sok sikert!

"Mivel írod, hogy jó tanuló voltál és jó állásod is van, mindez szerető család nélkül nem menne."

Egyik volt osztálytársam kitünő tanuló volt mindig, most is, az egyetemen is. Apukája meghalt, anyukájával él, aki nem főz, nem takarít, ordít állandóan, dugdossa a csekkeket és elissza az árukat. A lánya az árvaságiból, és az ösztöndíjból fizeti a csekkeket (miután felforgatta az egész házat utánuk) ő csinál mindent otthon. Az anyja olyanokat csinál hogy a kutyaxart behordja a szőnyegre amit a lánya szed össze és takarít fel újra és újra.

Ez cseppett sem mondható szerető családi környezetnek, mégis kitünő tanuló volt mindig, pedig sokszor sírva jött iskolába...

Nálunk is hasonló a helyzet. Én mindig jól tanultam, érettségiztem, szakmát szereztem, nem maradoztam ki éjszakára, nem loptam otthonról pénzt, stb.

Bezzeg a bátyám... Most 30 éves és még mindig nincs semmilyen anyagi alapja, egyik napról a másikra él, kéreget kölcsön mindenkitől, amit aztán nem ad vissza. És mégis ő a kedvenc gyerek!

Nem lehet megsérteni, mindenben neki adnak igazat, az én nevem kuss... Nem tudom, mit rontottam el. Főleg anyukám az aki leginkább kimutatja hogy nem szeret.

Ha megmondom a véleményemet akkor csak annyit mond hogy "nagy a pofa"

Szeretnék elköltözni de nincs annyi pénzünk a vőlegényemmel, ezért gyűjtünk és tűrünk... De minden egyes itthon töltött nap egy pokol.