Mit kezdjek az anyóssal?

szar helyzet, én úgy gondolom, hogy igen, kéne beszélned vele.....hogy lássa, szeretnéd megoldani a problémát és nem ellenségesen lépsz fel...ha belemegy akkor az már jó jel...

ha nem és hogyha a megbeszélés közben is elzárkózó, akkor nem tehetsz mást, minthogy kiállsz magadért, nemkell nekirontani, csak szép finoman...

amúgy nem akarlak ellene úszítani, de valószínüleg ő nagyrészben felelős a lánya labilis lelki alkatáért, gondolom kissé zsarnok és idealista a mama...ez pedig nem tesz jót a lányának, bennt tartja a rosszban.Ezt tartsd figyelemben és ha a lánynak felnyílik a szeme,összevesznek, akkor így kellett lennie, mert egy anya az megbocsájtó és elfogadó.ha nem így reagál, nem érdemli meg a lányát.de ha nem ez a forgatókönyv akkor bocsánat:)

Kár erőlködni,az anyuka már a kezdettől fogva eldöntötte,

hogy nem te vagy-szerinte-a Nagy Ő,ya persze a szemedbe

ezt soha nem fogja mondani hidd el nekem.A legjobb minél hamarabb különköltözni ill nektek ugye össze.. :-)

Előbb utóbb ha nem léptek,sajna rámegy a kapcsolatotok.

:-(

Azt senki nem látja át, hogy a lány milyen helyzetben van. Lelépni onnan, ahol mindig szerették és felnevelték, és támogatták, valakivel, akivel nem biztos, hogy közös a holnap. Soha semmi nem biztos, ez igaz, de azért jobb lenne, és biztosan neki is egyszerűbb lenne, ha úgy szerethetne téged, hogy közben az édesanyja is elfogad, és szeret. Fontold meg. Nem mindig a menekülés a legjobb, vagy az, hogy ajtóstól rontunk a házba. Ha tényleg szeretitek egymást ez meg fogja erősíteni a kapcsolatot. És majd ha az anyós is látja, hogy szereted a lányát, és tiszteled őt, nem fog akadékoskodni. Sokkal nehezebb lesz a 100km-t legyőznötök, mint egy anyát. Azt se felejtsük el, hogy egy anya szereti a lányát...

Az előttem lévő hozzászólás nagyon durva.