A nevelésre "kihozott" gyereket vissza lehet csak úgy adni?

Hát lehet, hogy ilyen "szülőknél" sem jobb a szerencsétlennek. De biztosan nagyon megviselné, hiszen ő úgy érzi, hogy ők a szülei.

4 evesen meg mas csaladba is beilleszkedhet siman.Jobb is lenne a picinek.Kivert kutya effektus.

Elég nagy szégyen, hogy 3 év alatt nem szerették meg annyira a gyermeket, hogy mindenáron megtartsák...Egy 4 éves igenis tisztában van már többnyire a dolgokkal, nagy törés lenne neki, ha el kellene szakadni a "családtól". Viszont az sem jó,hogy ha épp csak megtűrik a családban.:(

Patt helyzet. Ha marad, kimutatják neki, hogy a kutyának se kell a családban, nincs helye. Ha visszaviszik, ellakódik a nevelt gyerekek között, mert korántsem biztos, hogy pl. 1 éven belül új helyre kerül... ezeket a szegény istenárvái miért érdemlik ezt? Akinek meg nem lehet gyermeke, nem tudna egy kis négyévest örökbe fogadni? fél évesen elviszik, eljátszák hogy nekik kell gyerek, ahogy meg lesz saját, lepasszolnák. Ez igen :((

Ezért nem értem, mert "nevelésre kihozni" csak úgy nem lehet gyereket (tudtommal). Ha meg örökbefogadta, akkor a gyermek jogilag ugyanolyan státusszal rendelkezik, mint a saját, tehát nem lehet csak úgy kitenni, ha megunták!

Vissza lehet adni a kicsit, mert nem fogadtak orokbe. Az osztalytarsameknal is volt egy kisfiu kb. 1 evig, aztan visszavittek. Ok harom lany melle hoztak ki egy kisfiut. De hogy minek??? Visszavittek ot is, ugyhogy vissza lehetne vinni. De az ilyen szulo nem is komolyan gondolta, nem is a kicsi erdekeit nezte, hanem csak a sajatjat, hogy megegy legyen nekik. Most, hogy igazi szuletett nekik, mar nem is kell az otthonos gyerek. Nyomorult kicsi, lokik-bokik ide-oda, csak utjaba van mindenkinek. Az ilyen szuloknek oda se adnam, hiszen rossz lehet a kicsinek nagyon(((

Sír az ember szíve.

A nevelésre kihozott gyerek köszönőviszonyban sincs az örökbefogadott gyerekkel. Az örökbefogadott gyerek teljes egészében egyenló jogokat élvez,mint a vérszerinti gyerek. A nevelt gyereket pénzért (az állam fizet a tartásáért,megtérítik a költségeiket) stb. mint nevelőszülők veszik magukhoz,általában inkább a pénzért,nem szeretetből. Természetesen sok kivétel van,én magam is ismerek olyan nevelőszülőket,akik nagyobb szeretetben nevelik ezeket a gyerekeket,mint sokan a saját gyermeküket. Ez esetben bármikor visszavihetik,olyan,mint egy munkahely,fel lehet "mondani". Kivert kutyaként nem lehet jó élete,viszont az otthonokban sajnos a nagyrészük elzüllik. A mi iskolánkba sok otthonos gyerek jár, a legtöbb jólszituált szülő már elvitte a gyerekét,mert az otthonosok rendszeresen verik,sakkban , rettegésben tartják a jótanuló,vagy jó magaviseletű gyerekeket. Nem sok mindent lehet tenni ellenük,csak a jogaikat tudják,állandóan követelőznek,a tanárokat is feljelentéssel fenyegetik. Szóval csak oda ne kerüljön az a szegény picur,mert egyenes út a zülléshez. Sajnos(:

Egy gyermeket nem lehet csak úgy adni-venni. Nagy baj van az ilyen emberek lelkével. A kisgyermek életének nagyon korai szakaszában már elkezd kötődni. Minden gügyögése, mozdulata, figyelme a körülötte lévő emberekre irányul és maga a gyermek fejlődése is a válaszreakcióktól függően változik. Vannak olyan szülők/nevelőszülők akik elutasítóak a csecsemővel/gyermekkel szemben, nem játszanak kukucskás játékot, nem gügyögnek vissza lágyabb, dallamosabb szavakat, az ilyen csecsemők nyugtalanabbak, feszültebbek. Ha tartósan áll fenn a későbbiekben is az elutasító állapot, akkor a gyermek később szocializálódik, több komplexus alakul ki. A kamaszkori vagy felnőttkori pszichés kórkép mindig egy kora gyermekkori traumatikus élményre vezethető vissza. Egy picinek elengedhetetlen a fejlődés során pl. a tapintás. Bizalmat, megismerést biztosít számára. Nem szabad semmilyen körülmények között szórakozni a gyerekekkel. Engem ugyanúgy aggaszt most ez a dolog mint téged meg az előttem levő kommentálókat, azért is mert a gyermek 4éves(!!!)4évesen kiragadni az adott környezetből, és visszavinni otthonba. Nagyon rossz döntés és borzasztó felelőtlenség. Az egyik dolog, hogy a gyermek úgy érzi, hogy rossz volt, rosszat csinált, eldobták és hiába vár a kapuban, nem megy érte senki vissza, pluszba még a másik az, hogy az elkeseredett piciben rengeteg kérdés fogalmazódik meg. A státuszáról is. Miért is lehet őt csak "úgy itt hagyni". Miért vannak nagyrészt csak gyerekek körülötte. És tévhit hogy a picik számára csengő-bongó zűrzavar a világ. (Nagyon is értelmesek már pár hetesen is!) Félek túl hamar fog rájönni a gyermek az igazságra(az őt eldobóak nevelőszülői szerepkörére gondolok). 7-9évesen ebben az esetben már akár koravén lélekről is beszélhetünk. Gondoljunk csak bele: összeomlik a megtanult apa-anya kép. A gyermeknek meg kell engedni hogy gyermek legyen! A gyermekekért felelősséggel tartozunk. Borzasztó