Hogyan lehetne azt a helyzetet megoldani, hogy ő tanul én pedig dolgozom, mégis együtt szeretnénk lenni? Mi a megoldás rá?

Vegyél példát a kérdezőktől. Ja és a válaszolók is ugyan azt írják ugyan arra a kérdésre, mert ha nem elég nevetséges.

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

ha levelezőn lenne, és dolgozna, akkor a minimálbér is több mint a semmi, mindjárt be tudna szállni a rezsibe, kajába meg az egyéb dolgokba.

a lakáshitelt meg amúgy is te fizeted továbbra is, mivel a te lakásod.

a kérdés, hogy a barátod akar e veled élni, és ezért áldozatokat hozni.

Mert szerintem aki 27 évesen nappali tagozatos egyetemista és nulla jövedelme van, az minden csak nem érett.

utolsó 2 nagyon jól leírta!

Sok diplomás keres minimál bért. Egy diploma nem garancia semmire. 27 éves, egyetemista. Ez ok. De otthonra sem ad, szülei tartják el.. ez így... 27éves "férfi"

18:31-essel értek egyet.

Elhiszem, h nagy a szerelem. Te tudod, mire volt elég ez az idő, és h tényleg ŐT akarod-e. Én tuti, h nem akarnék egy ilyen pasit magam mellé.

Kényelmes, nem akarja megeröltetni magát, nem akar kimozdulni a komfortzónájából. Aki ennyi idősen még tanul, és nincs keresete, csak a sulipadba menekül, azzal később is gondok lesznek. El tudod képzelni, h majd babát vársz, és támaszkodhat rá a család, mint kenyérkereső családfőre?

nem szétfújni akarom az álmodat, de ezt próbáld meg reálisan is átgondolni egyszer. Hogy milyen ember ő, és reálisan mire számíthatsz tőle. Te szorgalmas kislány 27 évesen gürizel, lakásod van, hitelre van gondod, összeköltözést, felelősségtelljes életet tevezel. Ezzel szemben ő: él a szülei nyakán, lakás tervek semmi, melóra húzza a száját. Gondolom a költözést is Te vetetted fel, és Te szeretnéd igazán. Nem parázott be ettől, h mit akarsz...?

(egyébként én a fősulit igaz nappalin csináltam, de a mastert már levelezőn, és kőkemény multi-igás állásom volt mellette. az évfolyamunkról majdnem mindenki így csinálta!)