Megint karácsonyi gubanc? Mit tennétek, hogy a lehető legkevesebben sértődjenek meg és nektek is jó legyen? (lent bőv. )

Nem kell túlbonyolítani.

24-én otthon, kettesben.

25-én egyik szülő

26-án másik szülő

Minden este haza, esetleg ha úgy kényelmesebb egyik szülőnél alszotok, és onnan reggel tovább a másikhoz.

Szerintem nem azt kell nézni, hogy önző emberek megsértődnek-e (mert már megbocsáss, de édesanyád az: aki karácsonykor is csak panaszkodni képes, és előre elrontja mások örömét, az bizony önző ember), hanem azt, hogy TI ketten mit szeretnétek.

Minek mentek olyan helyre, ahol csak rosszul érzitek magatokat? Csak azért, memrt úgy illik, vagy azért, mert gyávák vagytok nemet mondani?

Azt lásd be: ha egy szülő önző, és nem ad szeretetet, törődést, akkor azt semmiféle ajándékkal nem válthatja ki, ÉS ami a fő: később, amikor elönti az öregedés okozta pánik, semmiféle jogon nem követelőzhet, hogy neki az vagy az "jár". Aki nem tud adni, az nem számítson arra, hogy kapni fog.

Az pedig csakis benned (és a párodban magában) dől el, hogy életed végéig pedálozni akarsz-e olyan szülődnek azért, hogy végre megadja azt, amit annak idején sem kaptál meg, most sem fogsz és a jövőben sem vagy lemondasz erről, maggyászolod a múltadat és boldogan élsz a magad választotta társaddal - immáron a szülőd nélkül.

Én a helyedben vennék egy csomó képeslapot - szép, klasszikus papírképeslapot -, és egy marék bélyeget. Szépen megírnám, megcímezném és elküldeném az éreintetteknek. Aztán megfognám a párom kezét, és csapnánk magunknak, ketten egy karácsonyt. Három nap lazulás, TV, süti-KV, boldogság. :)

Végülis erről szól a karácsony, nem? A SZERETETRŐL.

Nem pedig a szeretetnek nevezett, álcázott képmutatásról és muszáj-hazamenni-és-vigyorogni-bejglizabálós-túrákról.