Megérné így elvallani? (többi lent)

Kedves Kérdező!

Látom kaptál itt mindenfélét, nem itéllek el, emiatt, hogy felvállalod, hogy te nem rajongsz a gyerekekért. Sokkal többre tartalak, mint azt, akinek az agyára megy, de a társasalmi elvárások miatt mégis vállal. Miért, hogy legyen? "A gyerek az élet értelme" nem mindenkinek! És azért mert valaki nem akar, nem feltétlen kell elmeorvoshoz küldeni.

Én a helyedben megmondanám a párnak, aki felkért, hogy: nézd, nekem nincs gyerekem, és nem is igazán szeretnénk, én köszönöm a megtiszteltetést, de válasszatok olyan párt, akik sokkal jobb keresztszülők tudnának lenni. Mert ez kötelezettséggel jár, nem lehet olyan, hogy elvállalod, utána nem foglalkoztok vele. Ha ez a barátság rovására megy, akkor ne bánd. Nagyon sokszor akartak már rám bízni gyereket, mindig megmondtam, hogy nem. Egyszer amikor a klinikán voltam látogattam a testvérem, aki az intenzív osztályon feküdt, nagyon ki voltam idegileg ott ültem magamra roskadva, majd odajött egy 2 éves kisgyerek és rám csimpaszkodott. Nem csináltam semmit, csak arrébb mentem, erre az édesapa megjegyezte: "micsoda lelketlen, hogy nem szereti a gyereket". Miért szeressem? számomra egy idegen, és sok szülő nem hiszi el, hogy csak ő látja olyan csodálatosnak a gyerekét.

Aki verte a mellét, hogy ő gyereket szült.. ne legyen magára annyira büszke, a gyerek amúgy sem tulajdon csak kölcsön van.

Kedves Kérdező!

Ha olyan érzéseid vannak a gyerekekkel kapcsolatban, amiket leírtál, szerintem semmiképpen nem lenne helyes és tisztességes elvállanod a keresztanyaságot. Nem lenne jó sem a gyermeknek, sem a szüleinek, sem Neked.

Ha én lennék ilyen helyzetben, sokkal egyenesebbnek és tisztességesebbnek érezném minden érintettel szemben (beleértve saját magamat) hogy felvállalom az érzéseimet és a döntésemet, és megmondanám, hogy köszönöm az irántam való bizalmukat, megtiszteltetésnek érzem a felkérést - persze csak ha tényleg így gondolom - de nem szeretnék a gyerekük keresztanyukája lenni.

Szerintem Te is belátod, hogy Nekik is az az érdekük, hogy a olyan keresztanyát találjanak, aki számára ez a "feladat" tényleg öröm, nem pedig valami teher, kínos kötelezettség, amit nem volt bátorsága visszautasítani.

De ha a saját szempontodból vizsgálod meg a kérdést, miért mondanál igent valamire, amiben - az általad leírtak alapján - Neked semmi örömöd nem lenne?

Minden jót Neked!